Haldokolni ronda és undorító dolog. Ez az ágybaszarás, a cserepes ajkak, az óránkénti kacsaürítés időszaka. Na meg az önkontroll és a tiszta tudat elvesztéséé is.
Ha valaki egy kicsit is ad magára, inkább méltóságteljesen elbúcsúzik, és gyorsan távozik, mintsem összerondítsa a pusztulat hányadékával az emlékeket. De sokan ezt nem tudják, így nekünk, még élőknek, és legfőképp egészségeseknek jutott a kellemetlen kötelesség, hogy figyelmeztessük őket.

A magyar politikai élet 4 évente ad lehetőséget kegyelemdöfések bevitelére. Ehhez képest általában sikerül könyörületet gyakorolnia az "istenadtának". Fogalmam sincs, miért. Valószínűleg nem istenadta mégsem, mert akkor nem lenne ilyen hülye.
Leselejtezett volna mindenkit idejében, bemutatott volna jobb- és baloldalnak egyaránt, kért volna új leosztást. Felbontott volna egy új, nem lejárt szavatosságú tejeszacskót. Vagy felvett volna egy tiszta nadrágot. Vagy tágasabb, napfényesebb, barátságosabb lakásba költözött volna. Vagy génkísérleteket folytatott volna egy becsületes emberfajta kifejlesztésére. Vagy mittomén...
Így viszont tele vagyunk hullajelöltekkel. Ki rövidebb, ki hosszabb ideje agonizál, és már nem is lehet eldönteni, melyikük a büdösebb. Persze segít az eligazodásban, hogy aktuálisan épp ki piszkít maga alá, és fájdalmas grimaszba is torzul az arcunk a szagra, aztán mégsincs megtorolva ez sohasem. Inkább bizalmat kapnak újra és újra, hogy hátha ezentúl nem finganak az arcunkba. De, odafinganak. Nekünk pedig megint csak a grimasz marad. Meg a fingszag.
Újat mondtam?

Büdös van megint. A delikvensbe immár több mint tíz éve csak hálni jár a lélek. Értelmi fogyatékosságáról papírt kaphatna. Gépről gépre kapcsolják, vérátömlesztést már többször is adtak neki. Semmi sem segíthet rajta. Sajnos nem ön, csak közveszélyes. És még mindig szabadlábon...
Már a 90-es évek elején kiderült, hogy egy rosszindulatú daganat növekszik benne. Kioperálták. Viszont hamarosan a szíve is felmondta a szolgálatot, és innentől már lehet a hanyatlás, leépülés időszakáról beszélni.(Sajátos, hogy ez sokkal hosszabb, mint az aktív, életerős férfikor. Ha az emberi élet is hasonlóképpen működne, gyorsan összeomlanának a nyugdíjpénztárak.)
Egy időre különvált test és lélek, de még most is folyik a vita, hogy melyik melyik volt. Közben 4 év ellenzékben, majd 4 év kormányon. Ez a második bizonyos értelemben a magyar politikatörténet egyik legkomikusabb pillanata, amikor is a Fidesz mellett koalíciós partnerüknek tudhatták a Torgyán doktor vezette kisgazdapártot, amelyiknek emblematikus figurája és egyben szellemi fokmérője is volt egy bizonyos Gyimóthy mester. Nos, az ő intelligenciagazdag, bambabornyú arckifejezése ekvivalens volt pártjának effektív teljesítménymutatójával, ugyanakkor a pocsék végeredmény senkit ne tévesszen meg: kellő humorérzékkel igenis lehetett értékelni ezt az aktatologató földmunkásalakulatot.
A kormányzás alatt közben újra egyesült test és lélek, majd az újabb 4 év ellenzékben megintcsak önkorbácsoláshoz, különféle testrészek leszakadásához, fércelgetéshez vezetett. Pedig a gyógyításra, gyógyulásra ekkor lett volna az egyetlen esély. Nem is azért, mert olyan kiváló szervezettel állnánk szemben, sokkal inkább a többi haldokló, és az ő állapotuk okán. A felismerés elmaradt, és az újabb 4 év kibrusztolásához egy nem túl sportszerű, csalásgyanús megállapodáson keresztül vezetett az út.
Megadatott tehát megint 4 év. 4 szürke, semmitmondó év, ebben mondjuk nem különbözik az előzőektől. Kis ügyek, kisszerűség, kis létszám, kis párt.

És egyre kisebb. Hál' istennek. Hál'istennek?
Jött az adatgyűjtési-megfigyelési ügy, UD zrt., Csányi, Almássy...Azt még mindig nem kötötték az orrunkra - valószínűleg soha nem is fogják -, hogy itt ki akart megdugni kit; ha a másik nem akarta, attól függetlenül volt-e ráutaló magatartása, ami automatikusan megelőző csapást eredményezett; ki honnan kapott, mit és mennyit...megint idefingottak.
A béltartalom 387 évre titkosítva.
Aztán a kezdetek óta és minden tekintetben megfoghatatlan Tisztelet Társasága húzott ki egy embert a csapatból, sokak szerint a kisebbségi kormányzás csapdáit elkerülni kívánó Mszp biztatására. Könnyen lehet. Pont ugyanolyan könnyen, mint ennek ellenkezője. Megint egy fingás, megint egy titkosítás.
Hogy lehet 9-ből 10-et csinálni? És hozz magaddal még egy embert - lett kiadva mindenkinek egy máshonnan plagizált jelszó.
És hoztak.
Hoztak egy mélyen katolikus, vallásos tiszteletét a feszület előtti pöcslengetéssel kifejező, rendőrütlegelésért bíróság előtt álló, mások által leselejtezett figurát, aki ráadásként és cseppet sem mentő körülményként még egy aligpárhetes kisgazda is. Őt hozták, őt a "normális Magyarországért".
Vagy én vagyok nem normális, és ő normális, de ha ő normális, én nem szeretnék sem ő, sem normális lenni.
Felvállalni egy ilyen figurát viszont...? Na, az tuti nem normális.
Szabad mandátum, szabadrablás. Frakcióvezető-helyettes. Aprópénzért, gerinc nélkül. Megélhetési párt, megélhetési politikus. Nem mintha a többi párt nem ez lenne, csakhát most éppen ez fingott ide, ez szaglik, ettől rándul grimaszba az arcom.

Haldokolni ronda és undorító dolog: ágybaszarás; száraz, fulladásos köhögés; hólyagos, felpuffadt arc; fekélyes, rothadó sebek...
Kellemetlen kötelesség, de szólok: ideje elmenni!