yossarian

Lábfejünk sok szempontból fontos alkatrészünk, elősegíti a konfliktusmentes kapcsolat kialakulását az anyafölddel. Nélküle járásunk sokat veszítene természetes kecsességéből, a cipőink is ormótlan flakonokra hasonlítanának,  pár lépés után le is esnének rólunk, el is hagynánk azokat. Bénán…

Borzasztó hangja van. Ahogy fekszel, először csak a távolból szólal meg a hegedű, amikor megkapja a felszállási engedélyt, és elindul egy messzi-messzi galaxisból, az éjjeliszekrényed nyitva hagyott fiókjának pereméről, átszeli a köztetek elterülő hatalmas légóceánt, gyűri le megállíthatatlanul…

  Nyitott kabátban – mert így elegáns, bár hülye – nekifeszülök. Nem is értem, hogy még eddig nem vetette fel senki, hiszen olyan kézenfekvő, és ahogy dacosan vitorlázok tovább szélesre tárt kabátszárnyaimmal, az emberiség egyik legnagyobb mulasztásának…

  A vonatról leszállva kicsit olyan, mintha a világvégére érkeznék. Éppen bontják, mert ha egyszer lejár az idő, hát a világvégének is lejár. Amúgy is csak itt felejtették Pest tátva maradt száját, pirosra rúzsozott acélállkapcsával, farostlemezes fogtöméseivel, odvas…

Egyszer. Okmányirodában. Őskáosz, kavargó pulzálás, pultlabirintus. Betévedek, van egy kérdésem. Egyszerű "mi lenne, ha...". Felteszem. - Elnézést, majd egyszer talán készíttetni szeretnék egy új személyi igazolványt. Fiktív kezdemény ez még bennem, de egyébként…