yossarian

Orbán szerint a szerelmi csalódásoktól lesz valaki meleg (Hát ez egy hülye...)

Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekeknek köznevelési intézményben a szülő hozzájárulása nélkül szexuális irányultságokat bemutató foglalkozást tartsanak?
Naná! A lány-lány felállás élőszereplős szemináriumra Gattyán-modelleket javaslok, a válogatásban szívesen részt veszek.

Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekek számára nemi átalakító kezeléseket népszerűsítsenek?
Naná! A népszerűsítéssel az agyátalakító műtétekben már bizonyított Habony-Rogán párost bíznám meg.

Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekeknek fejlődésüket befolyásoló szexuális médiatartalmakat korlátozás nélkül mutassanak be?
Naná! Netes pornót az osztálytermekbe, feszkólevezetésre, illetve hittanórára szemléltető eszköznek!

Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekeknek a nem megváltoztatását bemutató médiatartalmakat jelenítsenek meg?
Naná! Levágjuk, bevarrjuk jeligére.

Miniszterelnökünk jellemzése egy emlékezetes februári nap óta nem okoz különösebb nehézséget, de nyilván egykori barátja, oligarchája, tolvajtársa nem volt egzakt, médiaüzenetként ugye elsősorban tömörségre kell törekedni. Mélyebb analízisben nyugodtan színezhetjük tovább a képet, hiszen így lesz teljesebb, őszintébb, még ha nem is szép, ám ez utóbbiról mi nem nagyon tehetünk. Ráadásul a mi ecsetvonásaink már finomabbak is lehetnek, de azért kell oda a durva szénrajz feltétlenül, nélküle történelmet hamisítanánk.
Nárcisztikus, paranoid geci. Durván hangzik? Pedig true story, mindegyik szót külön-külön is alá lehet támasztani. Persze ez még mindig nem komplett portré, azt majd egy pár évtized múlva az épp aktuális törökgábor fogja megfesteni, mindenesetre ettől a vázlattól alapjaiban már nem fog eltérni, csak részletesebb és plasztikus lesz.

Fénykép: Wikimedia

Aki Orbán Viktort lájkolja, persze már veti a kereszteket, kavarog benne a felháborodás, és darálóba küldené az istenkáromló sorokat. Egy nagyon fontos jelzőt ugyanis kihagytam, aminek ő amúgy nem a hiányát fájlalja, sokkal inkább a foglya.
Szemfényvesztő.


Ez az egy szó, illetve tevékenység teszi lehetetlenné, hogy azt mondjuk en général, hogy hülye Fideszes. Vagy hülye Dékás. Vagy hülye eMeszpés. Természetesen léteznek hülye fideszesek, hülye gyurcsányisták, nem is elhanyagolható létszámban, és a világ dolgát megkönnyítené, ha ők lefednék a politikai táborok egészét, de valójában ők kisebbség, a nagyobb hányadot a szemfényvesztettek (ez mennyire jó, és ide pontosan illeszkedő, 100% kompatibilis szó) viszik el.
A kulcsmomentum az érzelmi kötődés, vagyis amikor van eszed, mégsem használod. Amikor lájkolod a Viktort (a Ferit, a Trumpot, a Gerit), akkor te szereted őt. Ez veszélyes, harsogná a füledbe egy valóban közszolgálati narrátor, mert a politikával neked nem az a feladatod, hogy szeresd, hanem az, hogy racionális döntéseket hozz!

Alkati kérdés amúgy, nem feltétlenül tehetsz róla, nagyon leegyszerűsítve ezt rajongásnak nevezik. Egy torz, a szurkolói-szimpatizánsi szférán túli érzület, amit megtalálsz a popkultúrában (zene, film, stb.), a sportban, és persze megtalálsz a politikában is.
No és – külön kiemelendő – megtalálod a vallásban természetesen. A történelmi egyházakban ma már kevésbé, külsőleg idomulni igyekeznek a valósághoz (miközben a túlbuzgó megszállottság mindig is sajátjuk volt), de az újhullámos felekezetekben, a karizmatikus közösségekben nemhogy titkolnák, egyenesen rájátszanak, és ezzel adják el a portékáikat.

Németh Sándor = Orbán Viktor = Cipolla? Bizonyos értelemben igen, hiszen a gyakran emlegetett szektásodás minden ismertetőjegye megtalálható a repertoárban. Hatásvadász külsőségek, amelyek már az ideológiát (vagy a hitet) is háttérbe tolják, és hát maga a kulissza válik lényegessé. Hány új bárányt lehet megtéríteni, hány szavazót lehet mozgósítani? A demagóg blöff maga a permanens kampány, a leadott szavazatok pedig a populizmus egyetlen, igazi mérőszáma. A közjó, vagy a mindenható dicsőítése már csak kamu, egyre kopottabb hivatkozási alap, kvázi-apropó.
Bálványozás persze van, de az nem egy spirituális entitás, hanem a vezető felé áramlik. Ez a karizma, ez a fellépés, ez egy képesség. Képesség a befolyásolásra, képesség a rajongói túlfűtöttség betakarítására, leszüretelésére. Nem képesség a felelősségteljes döntések meghozatalára, nem képesség a stratégiai látásmódra. Vannak persze szerencsés együttállások, ilyenkor beszélünk államférfiakról (nonpc alarm!), de idehaza azért ehhez minimum száz évet kellene visszamennünk az időben.


Aki Orbán Viktort lájkolja, vagy hülye, vagy szereti, meg nyilván van a kettőnek közös halmaza, metszete is. Ugyanakkor a tiltakozásra formálódó ajkakról leolvasni a kérdést, lehet-e egyszerre szeretni, és egyben az ésszerűséget is fenntartani?
A szerelem bolonddá tesz, nótázza az egyik legodaadóbb rajongó, és a szeretetének ilyen explicit projektálása nagyjából el is dönti ezt a dilemmát. Nem lehet letagadni persze, hogy olykor-olykor találkozunk érvvel érvet szembeszegező, a hagyományos vitakultúra kereteiben maradó, logikus összefüggés-keresésekkel, amely láttán nem is az előbbi kérdés merül fel bennünk, hanem sokkal inkább az, hogy lehet ezeket az embereket mégis átverni a palánkon napról napra?

Mert hogy át vagy verve, az világos, mint egy pofon. Az átverésnek nem is a ténye, hanem a minősége a hajmeresztő, mert még a papucsállatka is detektálja, ha ennyire hülyének nézik. Téged viszont nem zavar, ha
- Felkérdezik a magyar kormányt jogállamiságból (bőséges hibagyűjtemény rákattintásra), mire migráncsozik egyet, terel, teljesen másról süketel;
- Soros (kattints bátran, ott vár mögötte Finkelstein haverja, aki maga vallja be, hogy kamuztak);
- Szijjártó az arcodba csapja, hogy magánszféra, amikor egy állami pénzekkel kitömött vállalkozó jachtján épp pár tízmillióval korrumpálják;
- Napi 100 áldozatra, lakosságarányos halálozásban tragikus európai dobogós adatainkra legyint a miniszterelnök, hogy istenes a helyzet, és miközben az aktuális felmérés lenne a fontos, még mindig egybemossa a tavaszi adatokkal a jelenlegi számokat;
- Ráveri az egészségügyi dolgozókra a felkészülést ért kritikákat (aki őt bántja, az orvosokat és az ápolókat bántja), miközben a beszerzés-felkészítés-szervezés minisztériumi felelősség;
- Elveszik az egyetemi autonómiát, politikusokat tesznek a működtető kuratóriumokba, a korábbi vezetés javaslatait leszarják, majd amikor jön a #freeszfe, széttárják a kezüket, hogy mi csak modellváltottunk. Ahogy az MTA-nál is, ja, erőből, senkivel sem folytatva érdemi párbeszédet, bakancsot a pofájukba!
- A kisstílű szívózás mindennapossá válik: jogerősen megítélt egymilliárdot tartanak vissza, egyúttal küldik a selyemzsinórt, ahogy más helyekre is;
- Civileznek, azóta a törvényt már az európai jog el is kaszálta, közben egy valódi csahos kutya, akinek bármilyen valóságos civilséghez még érintőpontja sincs, hízókúrát tart az állami vállalatok köldökzsinórjából, és CÖF néven oridzsinál kormánypropagandát folytat, a kádári agymosást séróból alázva;
- Mészáros Lőrinc, már-már nokomment kategória, hiszen egymaga szimbolizálja a nemlopás szűzi erkölcsiségét, és ennek a rendszernek a szeplőtelenségét;
- Stadion, ebben a nagyságrendben szintén egyfajta Lölő, abszurd hájtömeg, sok testi hibával;
- Sajtó, sajátos értelmezésben;

Valóban feltételezhetünk megfelelő agyi mechanizmusokat, működést, kontrollt, miközben a fenti – amúgy csepp a tengerben – jelenségekkel találkozol, és nem hőkölsz hátra? Biztosan racionális alapon mérlegelsz, és nem deformálja az értékítéletet érzelmi elfogódottság?
A szerelem bolonddá tesz, de az beszarás, hogy ennyire. A mértéke az ijesztő, a groteszkbe átfordulása. Hogy tényleg elhiszed, amikor jön a miniszterelnök, és az ő hatalomgyakorlását ért kritikákat rávetíti a teljes magyar nemzetre, buzog-forr benned a vér, gyülekezzetek ó ti dicső magyar őseim, feszítsétek hátrafelé is nyilazó íjaitokat, mossuk le az ezeréves államiságunkat ért gyalázatot! Vágod, hogy valójában nem Szent Istvánt, hanem Orbánt basztatják? Dehogyis vágod, mert szerelmes vagy, neked bocsánatos hiba, szerelmed tárgyának, vagy ha úgy tetszik, idealizált alakjának ellenben történelmi, országrontó mértékű bűne.

Azt értsd meg, ha lehetséges egyáltalán az áhítat mögé kiabálni, hogy ez a szerelmetes sok év, és mellette a politikum általános populista trendje olyan őrületet teremtett, úgy megcsavarta a normalitást, amit te ugyan nem érzékelsz, de attól még valóság, valósága sok nem szerelmes embernek. A kritika, a kérdőre vont tekintetek, a felháborodások nem a preorbáni időket követelik vissza, hanem az észt, az ésszerű működést.
Igen, a tiédet is!

Hogy NERjem az arcotokba… #009, parental advisory explicit content

Ezek a szigorítások már szeptemberben a semmi látszatintézkedései lettek volna, nemhogy most. Főnök, ma reggelre elhunyt 90 ember, vágod? Szeretném azt hinni, hogy a szádon keresztül érkező adatértelmezés csak a népnek szól, belül azért még látod a valóságot. Szeretném azt hinni, de egyáltalán nem vagyok biztos benne, sőt…


Ordas nagy csúsztatás hogy a második hullámot összemossátok az elsővel, és a tavaszi számokat hozzácsapjátok a jelenleg zajló katasztrófához. Azt értsd meg, hogy ez a fajta statisztikabűvészkedés a gazdasági adatok esetében is ultragáz, most viszont egyenesen országrontás. Ebben még az a legkevesebb baj, hogy a híveitek simán benyalják, annál nagyobb, hogy a hazugság közepette emberek fulladoznak. Épp ebben a pillanatban is.
Három hét alatt ezer halott… Istenes a helyzet, mi?

Nem állunk jobban, mint Ausztria, a sógorok – mint a történelem folyamán annyiszor – ebben is tehetségesebbek. A mi fertőzöttségi adataink másfél hónapja semmit sem árulnak el, mert a pár hónapos nyári fellélegzést ti eljachtoztátok, és nem a tesztkapacitásokat növeltétek. Napi 15-16 ezer teszt a limit, a járvány jelenlegi állapotában kábé napi 100.000 fedné le a szükségleteket. Ehhez tegyük hozzá, hogy jó eséllyel el se jutottunk volna ehhez a szükséglethez, ha már szeptemberben ott van a nagyobb kapacitás (és zárunk mellette).
Lakosságarányos halálozásban pedig a második hullám legbénább nemzetei közé tartozunk. Sokáig amúgy nem lehet a tavaszit védernyőként elébe tartani, mert olyan szinten nehezül el az ősz, hogy azt semmi se tudja ellensúlyozni. Akkor majd mit mondasz?
Mert az igazság már most is az, hogy embereket ölünk. Nagyon sokat, nagyon kegyetlen halállal, nagyon egyértelmű hatalmi hozzánemértéssel.

Amit tegnap bejelentettél, nagyjából augusztus végén nem röhögte volna ki a covid (és akkor még hozzá kellett volna csapnod a teljes eseménytiltást), Ennyivel vagy lemaradva, miniszterelnök úr, így még azt sem látod, hogy ebbe bele fogsz bukni. Csak addig működik az érzelmi manipuláció, a politika irracionális szegmense, a szektásodás, amíg valaki nem kerül létbizonytalanságba, vagy ami előbb jön, nem veszíti el közeli hozzátartozóját. Akkor megharagszik rád, nem nyalja ki a segged többé, és elkezd újra gondolkodni. Mert bizony a ner-vakhit nem jelent feltétlenül intelligenciahiányt, sok esetben csupán a gondolkodás képességének ideiglenes elvesztését. De ami lámaságot most csinálsz, ha nem is mindenkinek, de rengeteg embernek nyitja majd a szemét.


Vagy már most is nyiladozik, mert a hétköznapi életben már most ellenkezik veled a józan ész:

• a közoktatás abszurd társasjáték, ahol be van fosva az intézményvezető, hogy a szülőnek elmondhatja-e, hogy a gyereke fertőzött tanárral érintkezett (tényleg kérdés lehet ez???);
  ahol a hőmérőzésre bíztátok a járványt, tesztelés és kontaktkutatás pedig már régóta ad hoc, ahogy esik, úgy puffan;
  ahol egy fertőzöttel egy háztartásban élőt nem tartanak otthon, hanem iskolalátogatásra köteleznek;
  ahol a tanárok, technikai dolgozók – az egészségügyhöz hasonlóan – nem kapnak, vagy nem kapnak elegendő védőfelszerelést;
  ahol a digitális oktatás tavasszal a sikerjelentések ellenére csődöt mondott;
  ahol a tankerületi vezetések jórészt lojális pártkáderi garnitúra, a minimálisan megkövetelendő szakmai képességeket sem birtokolják;
• a tájékoztató oldal nemcsak használhatatlan adatokkal van feltöltve, és maga a felület is kereshetetlen. valódi archívum nélküli, de például hazudik az aktuális megyei fertőzöttségi számokat illetően;
• önkormányzatok maradnak süketen, vakon, és némán, mert már rég az asztalt kellene borítani pártszínezettől függetlenül, hogy szarba se nézed őket;
  vannak persze egyenlőbbek az egyenlőknél;
• az egészségügyi ellátás már most megakad, és akut veszélyhelyzetnek tesz ki nem covidos betegeket;
• kibújtok a kényelmetlen kérdések elől, vagy inkább elengeditek megválaszolatlanul, mert az idomított magyar társadalom évek óta szó nélkül hagyja ezt nektek;

Az a helyzet, főnök, hogy elsőrangú szórakoztatóipari produkció vagytok, tévében mindenki élvezné azt a tenyeres-talpas bumfordiságot, a mellé társuló zsigeri tahóságot, azt a groteszket sokszorosan meghaladó szürrealitást, amit napról-napra a plénum elé hoztok. Csak hát nem erre szerződtetek, közjó meg ilyenek, nyilván semmit se mond már nektek. A történelemkönyvek persze megörökítik majd ezt a korszakot is, és főnök, a te képedet nem kell majd tintával kigúnyolni, mert ott állsz majd szülőfalud elbaszottul giccses, ugyanakkor a személyi kultuszra iskolapélda stadionjában, nyomod a szotyolát, körülötted meg Lölö (bazdmeg, Lölö, az abszurd abszurdjának abszurdja, az abszurd a végtelen hatványra emelve), és az egész udvartartás. Egy kis falusi pukkancs, akin mit sem fogott a sok elolvasott, megtanult betű, akin nárcisztikus, paranoid természete uralkodik, jó sok bosszúállással összevegyítve. Veled, igen veled megyünk neki ennek a vírusnak, nagy mutatvány lesz, sokáig fogják majd még emlegetni.

Csak ússzuk meg élve!

Hogy NERjem az arcotokba… #008, parental advisory explicit content

Egész Európa úgy ment bele a második hullámba, mintha semmit se tanult volna az elsőből. Mi a kretének között is a legkreténebbek közé tartozunk, mert a többiek már elkezdték a korrekciót, zárnak és szigorítanak, nálunk ilyen korrekcióra semmilyen hajlandóság nem mutatkozik (egy tegnapi halvány MüllerCeci-utaláson kívül), zúg a HajráFradi, zakatol a közoktatás, események mindenhol. Tátott szájjal a faszerdőbe, bátran és végtelenül ostobán.

A magyar társadalom általános intellektuális állapotmutatói mellett persze ebben semmi meglepő sincsen. Senki sem kérdezi, hogy de Viktor, mi a stratégia, hogyan laposodik majd a járványgörbe? Mit csinálunk most tulajdonképpen, mi állítja majd meg a terjedést? Van egy exponenciális folyamat, ami már szeptember eleje környékén kicsúszott a kezünkből, most már annyira közünk nincs az egészhez, hogy minden ötödik-negyedik elvégzett teszt pozitív eredményt hoz (minden huszadik lehetne csak az, akkor van a póráz a kezünkben), lakosságarányos halálozásban európai élmezőnybe tartozunk és egyre ijesztőbb mértékben veszítjük el a betegeinket, a kórházak pedig két-három héten belül teltházat jelentenek szinte mindenhol.

Nyilván más megoldás nem lesz, mint a teljes lezárás (esetleg országos tesztelés még szóba jöhet), csak az a kérdés, hogy a saját marhaságaihoz a végtelenségig ragaszkodó nagyfőnök mikor adja be a derekát, hány ember élete árán hozza meg ezt a fontos döntést? Nincs többé sikerpropaganda, ezt a vért nem lehet elkenni, nem lehet kimagyarázni, közvetlen felelőssége van emberek halálában egy olyan despota politikai hatalomnak, amely mestere a demagóg populizmusnak, a hülyébe nézésnek, és egyre inkább mestere lett saját belterjes ostobaságának is.

Amit nem hinnél, de ezt még lehet tovább fokozni is. Úgy tűnik, hogy rámozdultunk az orosz és kínai „vakcinákra”, januárra be van ígérve a megváltás. Apró bibi, hogy azok a koktélok nem a nemzetközi sztenderdeken keresztül lettek forgalomba hozva, nem lettek megfelelően letesztelve, nincsenek törzskönyvezve. Nevén nevezve, emberkísérlet zajlik, a főnök pedig képes rá, hogy minket is belerántson egy ilyen kétes akcióba. Mondhatjuk persze, hogy januárra már mindkét készítmény esetében megtörténik a nagyszámú tesztfázis, de azért még a NER-közeli gondolkodásmód is el kell ismerje, hogy sem az oroszok, sem a kínaiak nem nevezhetők transzparens politikai hatalomnak, az általuk megosztott adatokkal-számokkal kapcsolatban semmilyen bizalmat nem táplálhatunk.
Szóval ha így lesz (márpedig januárra sem Oxford, sem más autentikus kutatóintézet nem képes vakcinát produkálni), a főnök kaszinózni fog. Téged, és engem, és mindenkit feltesz a vörösre vagy a feketére, vabankot játszik. Lehet, hogy bejön, lehet, hogy jók azok a készítmények, de ilyen kockázatos manőverbe egy államférfi sohasem kezd. Persze, hol látunk itt államférfit? Ha ez megtörténik, egy ócska, lecsúszott szerencsejátékos kopogtat be egy maffia kártyatermének lepusztult ajtaján, és rábízza az életed a bizonytalanra.

Mindezt azért, mert tele van a gatyája, hogy a gazdaság összeomlik. Pedig ebben legalább biztos lehetne, mert bizony a gazdaság elkerülhetetlenül össze fog omlani.
A gazdaság, a kapitalizmus egy elcseszett struktúra, amelyben nulla tartalék van krízisek esetére. Ha atomerőműveket ennyire puffer nélkül építenénk, három nap múlva Csernobillá válna a környék, ha a vasúti közlekedésbe nem tennénk biztosítóberendezéseket, 24 órán belül egymásba mennének a szerelvények. Ha valamire jó lehetne egy covid, épp a kapitalizmuskritika, hogy mennyire egy ócska gépezet, ami globálisan omlik össze olyan események hatására, ami nagyjából 10-15 évente söpör végig a világon, menetrendszerűen, hol járványköntösben, hol hitelezési buborékokban, hol olajválságban?
A gazdaság így is, úgy is összeomlik. Ha nagyon sokan betegednek meg, akkor nagyon sokan esnek ki a termelésből és a fogyasztásból is. Márpedig nagyon sokan betegednek meg, ez most már nem kérdés. A GDP-számok felett még legalább három-négy évig sírva fogunk morfondírozni, ahelyett, hogy a strukturális hiányosságokra koncentrálnánk, hogy ez a világ így nem jól működik, hogy erről kellene inkább beszélnünk, nem ilyenkor kapkodni fűhöz-fához, és közben elszenvedni felfoghatatlan mértékű anyagi és emberi veszteséget.

Hogy NERjem az arcotokba… #007, parental advisory explicit content

A hazát el lehet árulni, van olyan helyzet. A mostani pedig eléggé az.
De legyünk precízebbek! Valójában nem a hazát árulod el, hanem a hazádban berendezkedett hatalmat. Hogy ennek van néminemű alapja, majd a végén egy-két szemléletes példával alátámasztjuk, de először kapaszkodjunk bele az időgépünkbe, és szedjünk elő két combosabb fideszes hazaárulást.

1. Orbán Viktor 2006 őszén a pénzcsapok elzárására tett javaslatot olyan országokkal szemben, amelyeket romlott és korrupt kormányok vezetnek. Mismásolt egy keveset utólag, meg ködösített, de az akkori magyar kormányt nyilvánvalóan ilyen rohadtalmának tartotta, és ebben speciel igaza is volt. Hát Viktor, alig pár év múlva te lettél a rohadtalma, barátkozz meg vele, hogy sokan fintorogva dobnának még a cefrébe is!

2. Még 2003-ban a Kereszténydemokrata Internacionálén keresztül vitték ki az európai nagyközösség elé a hazai mocskot, de talán nem is ezzel a ténnyel, hanem a szövegezéssel lehet nagyot fricskázni a 2020-as magyarvalóságba:
„Széles körben elfogadott nézet szerint a legutóbbi országgyűlési választások után a magyarországi polgári és politikai szabadságjogok helyzete jelentősen romlott, és több esetben megsértették az alapvető jogokat…pártpolitikai befolyás a rendőrségre, politikai viták beszűrődése a bíróságokra, pártpolitikai motivációjú bírósági eljárások, állampolgárok és civil szervezetek gyülekezési jogának korlátozása, ellenzéki gondolkodók megfélemlítése és eltávolítása az állami szférából, „felségsértésszerű” bírósági eljárások azok ellen, akik bírálják a kormányt, a polgári sajtó életképtelenné tétele, hirdetési bevételi forrásainak elvágása, valamint állami támogatások nyújtása a kormánypárti sajtónak, amely amúgy is domináns, a szabad véleménynyilvánítás adminisztratív és jogi korlátozása”.

Ebbe még az időgép is beleőrül.

A főnök tehát pontosan tudja, hogy határokon kívül panaszkodni nem egyenlő a haza elárulásával, hiszen ezt a táncot ő is bőszen ropta ellenzéki szerepkörben. Nem Magyarországot minősítik a kritikák, hanem a jelenlegi magyar hatalomgyakorlatot. Összemoshatja neked ezt Hollik, Szijjártó, Hídvéghi, de ha nem vagy hülye, akkor egy kicsit azért felhördülsz, hogy annak akarnak nézni.

Amit még fontos megértened, hogy az EU nem csupán pénzcsap, hanem egy értékközösség. Vannak alapelvei, alapjogi chartája, meg mindenféle fontos doksijai, amit a belépéskor aláírtunk, tudomásul vettünk, elfogadtunk. Ezeket nem kell betűre felmondanod, mert eredendően a kultúra része, amit már a levegővel is beszippantasz. Hogy klotyószagot érzel? Ja, hát akkor úgy néz ki, nem jó országban élsz.
A kultúra meglétét olyannyira magától értetődőnek vették, hogy nem tudnak semmit se kezdeni azzal, ha valaki odaszarik a tányérjára. És hát olyan nagyon nem is akarnak, ez is hozzátartozik az igazsághoz.

Fotó: www.unsplash.com - Guillaume Perigois

Viszont különféle jogintézményeket, funkciókat, ellenőrző mechanizmusokat azért beleépítettek a rendszerbe, hogy legalább beszédtémává válhasson az esetleges hatalmi túlkapás. Ilyen az Európai Bizottság átláthatóságért és értékekért felelős biztosa is. Az Európai Bizottság feladatainak meghatározásában pedig többek között szerepel, hogy „érvényt szerez az uniós jogszabályoknak - az Európai Unió Bíróságával közösen gondoskodik arról, hogy az EU jogszabályait mindegyik uniós ország megfelelően alkalmazza”.

Ez a brüsszeli hétköznapokban úgy történik, hogy Vera időnként beszél Annával. Tehát még csak nem is mószerolás zajlik, hanem személyükben két fontos alappillér, a Parlament és a Bizottság átnézi, hogy rendben mennek-e a dolgok. Cserélhetnének szabásmintákat is persze, de nem az a dolguk. Verának a kontroll, Annának meg az őt oda választók képviselete. Az őt oda választók, meg Anna is úgy gondolja, hogy nem mennek rendben a dolgok.

Ezt nem nehéz feltételezni olyan helyen, ahol többek között

• civil szervezetekkel geciznek, jogsértő módon;
• a kormány saját maga gyártja le a médiamonopóliumának a menekülő jogszabályt, hogy a GVH-t és az NMHH-t ne hozzák még a szokásosnál is kényelmetlenebb helyzetbe;
• az Országos Bírói Hivatal Sorosozik;
• salátatörvénybe és városképi ideológiába csomagolnak egy olyan jogszabályt, ami kifejezetten egy párt megfingatását szolgálta választások előtt;
• közérdekű adatokra ülnek rá, nagyjából mindegyikre, és még jogerős bírósági ítéletekre sem mindig mozdítják arrébb a feneküket;
• etcetera, etcetera, elfáradt a kezem, és sosem érne véget a lista.

Anna aggódását így azért már meg lehet érteni.

Hogy NERjem az arcotokba… #006, parental advisory explicit content

A "Hogy NERjem az arcotokba" attitűdjét Al Pacino nevezetes monológja inspirálja, különösen a Fuck You Too szelíd felkérése.

Szókimondó, durva szövegek. Hogy miért?
Leginkább azért, mert deformálódtunk. Olyan torzulás történt, amire nem lehet a szokásos válaszokat adni. Kevés a levegő, tele van hülyeséggel. 30 évvel a váltás után, ebben az országban felesleges normalitásról beszélni, ez egy végzetes ferdülés. Az érvek fontosak, a legfontosabbak, és itt és most megengedett, hogy kiabálva közöld. Elértük a határt.

Orbán egy hülye.
Ezúttal nem a nagyfőnök, hanem az altiszt. Jó, hát fideszközelben mindennapos kunszt leosztani egy szellemiekben sokkal bőségesebb, képességesebb embert (Szakács versus Romsics, még most is visítok), ez ugye önmagában mindig és minden körülmények között vicces epizód, amit hangos röfögés mellett iktatunk egyre bővülő nemzeti karikatúragyűjteményünkbe. Persze ha megkérdezzük magunktól, hogyan lehet nagyobb hitele járványügyben egy politológus politikusnak, mint egy virológus szakembernek, egymilliónyolcszázezer (mínusz botok) érvünk támad.
Populizmus overdrive, műűköödj Magyarország, ahol vidáman sétálunk az egészségünkért, veszélyeztetett korosztályként, maszk nélkül, kétcentire egymástól. Csak annyira felelősségteljes, mint amennyire a döntéshozók felelősségteljes mintát szolgáltatnak, a hatalom járványt negligáló magatartása szivárog le, és a civil szervezet egyébként valószínűleg jó szándékú vezetőjének eszébe sem jut a hagyományos akció nevében rejlő aktuális paradoxon, és hogy ez így óriási ökörség. Mint ahogy a maszk nélküli politikusi sajtófotók sem erősítik az egyik legfontosabb teendőnk iránti elkötelezettséget, hogy minimálisan elvárható a másik egészséghez való jogának tiszteletben tartása azzal, hogy egy textildarabbal elvágjuk az útját a köpettel együtt távozó esetleges vírusnak.

Fotó: https://unsplash.com/

Müller „Etus” Cecília egyik nap a számok befékeződéséről beszél, másnap újra durvul a járvány. Tisztességben megöregedett nagymama, ötcsillagos try relax tónus, de nem több ennél, és azt mondja, amit a Rogán-Habony kommunikációs csapat a szájába ad. Hogyan varrjál maszkot (mamaa, fél éve varrjuk, a padlásra hordjuk már dobozokban!), óvodásokat tanít fogat mosni, és hasonló bullshitek.
Okosságot persze nem tudnak, ahhoz a tesztkapacitás nem fejlesztették eléggé, így nincs big data, nincs elégséges input. A WHO protokolljai közül arra hivatkoznak, ami semmire sem jó, sántít, ami meg releváns, az 5%-os pozitivitási arány, azt  - több más kényes, be nem olvasott vagy elferdített kérdéssel együtt – elsumákolják. Hazugság a szakápolói és orvosi felkészültség, még csupán ezekben a hetekben írták össze az intenzív terápiás végzettséggel rendelkező orvosok névsorát. Május óta csak a Balaton, még több Adria, közjó helyett jachtarrogancia.
Azt most már tudjuk, akkor még csak sejtettük, hogy tavasszal szintén kamuztak az egészségügyi védőfelszerelések kapacitásáról, és az sem változott azóta, hogy a halálozási statisztikánk a legrosszabbak közé tartozik. Erre már persze bátran lehet alapozni azt a miniszterelnöki nyilatkozatot, hogy mindenkit meggyógyítunk, aki megbetegszik, ebben az országban demagóg módon hülyének nézni az átlagembert a politikai elit legtöbbet használt skillje.

A következmények nélküli országban – ez a mondat a jelenlegi kurzus embereinek egyetlen valamirevaló szellemi teljesítménye a rendszerváltás óta – ennek az a következménye, hogy hibát elismerni a hatalom nem tud, nem akar, igazából már el is felejtette egy ilyen aktus hogyanját és miértjét. Zavarja a politika legújabbkori és egyetlen motivációját, a hatalom megtartását (illetve megszerzését). Egyetlen versenyfutás zajlik, és az nem a járvány elleni harc, hanem 2022. Bölcs döntések lehetnek népszerűtlenek, így hát attól függetlenül, hogy ők maguk tudnának-e bölcsek lenni (NEM), inkább a közvéleménykutatásra figyelnek, azokra a szondákra rezonálnak, a halottakkal meg úgy vannak, hogy szőnyeg alá sepert tömegsírba hantolva nem hallik a jajkiáltásuk.
A világ egészében effajta mechanizmusok mentén indult neki a második hullámnak, de az utóbbi napok trendje (Ausztria, Csehország, Szlovákia, stb.) már azt mutatja, hogy kénytelen-kelletlen vissza kell fordulni, létezhetnek olyan számok. Kreténországban persze fáziskéséssel érkezhet a hátraarc, és ha a góré nincs meggyőzve egy ennyire vezérvezérelt helyen, akkor az emberéletekben mérhető, és mérendő. Vírusszkeptikussága ugyan nem éri el Tamasi csodadoktor homeopata szintjét, de azért az orvostudományra fellengzősen legyint, elmarja maga mellől a szakembereket, és ezen a ponton Orbán és Orbán, Viktor és Balázs megható egyetértésben ér össze, segg a szájjal, a gusztusos végtermék fogyasztásra feltálalva pedig a nemzet eledele.

Hogy NERjem az arcotokba… #004

Mennyire felelős politikai vezető az, aki egy olyan kérdésben hallgat a nép szavára, amihez a nép de facto hülye?
Járványügyi intézkedések döntéseihez egy orvosdoktori prefixum a belépő, szakosodás, kutatóorvosi és epidemiológiai tudás, szóval néhány könyv elolvasása, ilyenek… Nem, nem elég a Magyar Nemzet és a Nemzeti Sport lapozgatása, vagy a Lokál-Ripost-Blikk félmeztelen celebjeinek napi tanulmányozgatása. Mégis, egymillió-nyolszázezer (mínusz botok) pártvallásos sérült szavára mozdul a miniszterelnök covid-stratégiája.
Orbán kreténségét tehát el is könyvelhetnénk csupán ez alapján is, de amúgy jóindulattal közelítve inkább arról van szó, hogy egy hazug képmutató, és saját elképzeléseit igyekszik alátámasztani demagóg eszköztárának egyik különösen otromba fejlesztésével, a nemzeti konzultációval. (Amúgy egy ideje onnan tudjuk, hogy valami nagyon ócska bóvliba botlottunk bele, hogy rá van aggatva a nemzeti jelző, tehát ez a szó egyben minőségmutató is, ha egy mód van rá, ne vásároljunk, ne kérjünk belőle!)
Hogy egyébként nagyfokú hasonlóságot mutat egy valódi kreténnel, merő véletlen: „…mert Trump visszatért arra, hogy a védőoltás gyorsan megoldást fog hozni, mire a riporter felvetette, hogy az ország fő járványügyi szakértője, Anthony Fauci nem ért ezzel egyet. - De egy csomó ember meg egyetért velem - vágta rá Trump”.

Amúgy is már hetekkel ezelőtt megmondta, hogy a halottak számát nézzük: amíg nem fogy jobban a magyar, nem bántjuk a gazdaságot. Igaz, nem is segítjük, mert az itthoni mentőcsomag messze az egyik legszűkmarkúbb, és naná, hogy a leggecibb volt, amit csak ki lehetett találni.
Szegény, pedig biztos tudja az igazságot, hogy kapálózhat itt bárhogyan ez a magát nagymagyarnak tartó valójában kis fika ország, a gazdaság számait nem itt írják, hanem egy egészen más dimenzióban. Ha a Merci nem ad el elég autót, akkor a magyar GDP másfél százalékkal esik, ha az Audi se, akkor újabb másfél százalék csökkenés, és így tovább… Tetszettek volna nem csak a kurválkodásra, az olcsó munkaerőre éhes globális cégekre építeni az országot, hát egy fél rőffel azért nagyobb mozgásterünk lenne. Akkor se túl nagy persze, mert kis ország, kis pénz, kis súly, köhög az egérke…
A halálozási számok egyébként akkor ugranak majd meg, amikor az idősebb korosztályt is erősebben éri el a fertőzésterjedés. Csak akkor már késő lesz.

Közben elveszett a kontroll. Az R0 (terjedés sebességének egyfajta mérőszáma) katasztrofális, a kontatktkutatás amatőr és lyukas, kifogyott a kapacitás. Ezt nem a kormányzati kommunikáció adja persze a tudtunkra, hanem a nyitott szemünk.
Járványügyi szakemberek (köztük a döntéseket segítők is) homlokegyenest mást mondanak, mint amit a nagypolitika tesz.
- Rendezvénynek nem lenne szabad megtörténnie ebben az országban már nagyjából egy hónapja. Gólyatábor, a kölök hazaviszi, csók anyu, puszi nagymami, szevasz lélegeztetőgép! Baszdki, ez egy lineáris ok-okozati lánc, tényleg ennyire hülyék vagyunk???
- A maszkviseléssel kapcsolatos polémia pedig már márciusban is szürreális volt, hát hogy a kurvaéletbe ne gátolná a vírusterjedést? Ott kellene lennie a politikusok fején, mert bár nem alkalmasak rá, példát mutatnak. Gődényeknek – ez az igazi társadalmi érettség, hogy schobertnorbertek meg szabópéterek lehetnek tömegbefolyásoló tényezők –  elmagyarázni, hogy azért textilezze be az arcát, mert nem tudhatjuk, bennünk van-e a vírus, de tovább adni tünet nélkül is gazdagon tudjuk. Ez a látencia, az a jelenség, aminek a fontosságát ezek a kiváló agytrösztök február óta nem képesek felismerni.
Tehát maszk, odaragasztani a pofacsontra, és megmondani, hogyha leveszed, ötvenezer.

„… az illetékes hatóságok a járvánnyal kapcsolatos más kérdéseinkhez hasonlóan a tesztekre vonatkozóakra sem reagálnak semmit…”
De a legbumfordibb irracionalitás mégiscsak a tájékoztatás hiánya. Nonszensz, hogy ilyen erőteljes statisztikai megugrásra semmilyen magyarázó megszólalás, a háttérben zajló folyamatokat megmutató kormányzati kommunikáció nincs, csak a szokásos hatalmi propaganda meg birkózás, illetve a szemünket kibökő, és ezzel az egyéni járványügyi felelősség legitimációját romboló ellentmondások.
Értelmes és nyitott párbeszéd, egyértelmű iránymutatások, nyunyókázó semmitmondások helyett megalapozott szakmai döntések, meg – ha még mond valamit ez a szó –  felelősség! Szóval főnök, ne nyomd fullba a kretént, mert O1G-nek lenni is bazi nagy szégyen, értékeli is majd a történészi szakma valamikor, de ha az O1GY lesz a következő produkció, az még ennél is súlyosabb besorolást kap.

Az utóbbi egy hétben kilendült a mutató, napi több száz új fertőzöttet regisztrálnak. Magyarázat, információ, tájékoztatás nincs, még Müller nagymami sem kántálja az unalmas intelmeit, csak úgy ott van pár rosszul karbantartott szám, kezdjetek vele valamit!
Azt se mondja, hogy a megyei bontáson belül hol kellene óvatosabbnak lenni. Azt se mondja, hogy mi a háttér, hogy szaladt fel ilyen gyorsan és ilyen meredeken az adatsor, kiket tesztel, hogyan tesztel… Semmit se mond, baszdki, semmit, a határsorompó leengedésén kívül hivatalosan a járványkommunikáció nem létezik!

Ami konzekvens tavasz óta, a filléreskedés a tesztekkel, miközben az okos emberek mindegyike elmondta már, hogy ez lenne mindennek az alapja. Csak hát tudjuk, a főni olyan, hogyha megmakacsolja magát, akkor meghosszabbítjuk Bicskéig, szóval bármekkora hülyeség is, ő körömszakadtáig ragaszkodik hozzá. Tavasszal a gyerekek iskolába járatása kapcsán le tudta a magyar társadalom szakítani a körmeit, de azért ez fehér holló jelenség, hogy a józan belátást ki lehessen csikarni belőle. Budapest 2024 (de jól is esne most a recesszióban, ugye?), vasárnapi boltzár, internetadó, ezen kívül viszont megy előre a főni a dekadens feje után: felvásárol a 9 milliós országban egy 100 milliós populációnak is bőven elegendő lélegeztetőt, a tesztelést pedig meghagyja a hanyatló nyugat ópiumának.
Ez ugye azért ciki, mert nem csak minket tart meg hülyén, hanem megbízható adatok és mérések nélkül ő is hülye marad. Így hoz döntéseket, hülyén.

Miközben a kontaktkutatás rendszere is lyukas, amatőr. Állampolgári felelősségtudatból jelentkezett fertőzötteket hajtanak el teszt nélkül, a karanténba helyezettel egy légtérben tartózkodó hozzátartozó meg simán járkálhat a vakvilágba, és tüsszenthet rád a boltban a krumplit válogatva. Kurvafasza!

A politikus manapság már persze jó eséllyel idióta, bármely országot vesszük szemügyre, hiszen a populizmus szelektál, nem az ész. Idén nem kellett volna nyaralni külföldön, senkinek, sehol, kibírtuk volna mi is, kevés Balatonnal és zéró Adriával. Késő bánat, eb gondolat, igaz, az okos emberek erre is felhívták a figyelmet már idejekorán. De az a kurva gazdaság, az a szent tehén, az az elbaszott struktúra, a megmentésre szoruló ócska kapitalizmus…
A főni persze lopva belenézett a vírus határidőnaplójába, és azt olvasta, hogy szeptember 1 előtt nem kell beszarni, meg zárni. Valamit félrenézett, mert úgy néz ki, ezt (is) elbasztuk! A V4 külön-megállapodást viszont remélhetőleg face to face dumálta le covid királyi őfenségével, mert a kivételezett országok ugyanúgy át vannak itatva a betegséggel, mint bárki más a kontinensen.

A focit hagyjuk is, annak a rögeszmének külön fejezetek kellenek, az események-tömegrendezvények viszont felhangosítva köpködik a pofánkba a fertőzést, a döntéshozók ehhez képest kussolnak a témáról. Minden idők legnagyobb tűzijátékától valamilyen érthetetlenül előbukkanó szerencsés racionalitás megóvott minket, az 500 fő alatti meg kábé annyira életszerűtlen jogi formula, mint a 18-as karika és nagykorúságnak tekintés, de baszdki: mise miafasz? esküvő miafasz? gólyatábor miafasz? koncert miafasz? falunap miafasz? kirakodóvásár miafasz? színházi előadás és mozi miafasz? kiállítás miafasz? fesztivál miafasz?
Persze, a közoktatásban se tudod kezelni. Nem baj, majd hazaviszi a gyerek a szüleinek, nagymaminak, nagypapinak, nem elég szar még a mortalitási arány idehaza…

A vakszerencse (illetve valamilyen, egyelőre még ismeretlen tudományos tényező) segített tavasszal a fertőzés itthoni terjedésének megakadályozásában, nem az Orbán. A NER béna és inkompetens, szervezetlen, és ordítóan felelőtlen e tekintetben, szóval kurvára figyelj te magad magadra! Válogasd meg, hova mégy, viseld azt a kibaszott maszkot, rakd rá az orrodra is, és áztasd fertőtlenítőben a mancsaidat! Legyél sokat otthon, olvass, növessz öntudatot, hogy végre valamikor rájuk törjük az ajtót, és a degenerált döntéseiket lehúzzuk a wécén! Éld túl a vírust, és ehhez az kell, hogy éld túl a rendszer ostobaságait is!

Színházegyetem tárgykörben azt kérdezi a még a popkultúrához is hülye kultúrharc-megszállott, hogy:
„Mit tett ő? Van egy személy, akit ő elnyomott, van olyan ügy, ami ellen olyan diktatórikus eszközökkel lépett fel, ami indokolná ezt az esztelen fellépést?”

Ő, vagyis Vidnyánszky álláshalmozó nagyuram még olyan túl sok tevőlegeset nem, már ha a kollektív intelligenciaszintben a nyilatkozatai által bekövetkezett károkat nem számoljuk. Ahogy helyet csináltak neki felülről, ahogy pampogják a már számos alkalommal – MTA pl. – elsütött, atyáskodó jobbantudjuk_és_jobblesznekteket, az már nehezen illeszthető bele a demokratikus párbeszéd általánosan elfogadott kereteibe.
Az új vezetésben ugye ott van Orbán Viktor, meg ott van még Orbán Viktor, plusz ott van Orbán Viktor. Vidnyánszkyn kívül. Jó, nem elegáns Nemcsákot Orbánnak neveznem (bár szerintem ő maga titkon elélvez egy ilyen párhuzamtól), és Rátóti Zoltán szakmaiságát dőreség lenne megkérdőjelezni, de Slovnaft??? Hát basszátok meg, és azt is basszátok meg, hogy az egyetem felől érkező személyi javaslatokból egyet sem vettetek fontolóra. Erőből nekimentetek, elfoglaltátok, kinyírtátok, hüllőkeltetőnek neveztétek, és ez a szerencsétlen fucking nobody azt kérdezi, hogy milyen elnyomás?

Hát basszátok meg!

Meghagytuk a hanyatló nyugat ópiumának.

forrás: Vajdaságma

East side, West side, ősrégi huzavonát tett helyre ez a döntés. István még erőszakkal kardozta az Urálból épp ideérkezett hátrafelé nyilazó atyafiakat az európai kultúrába, Jánossal-Mátyással már mi vetettük lábunkat a küszöbre netovább gyanánt, majd a Kossuth-Széchenyi-Deák triumvirátus modern politikai szellemmel a polgári gondolkodásnak ágyazott meg. Mindeközben Batu kán, Szolimán, Sztálin rángatott vissza a vállunknál fogva, Brezsnyev Kádáron keresztül smárolt le minket, Rákosi meg csak simán egy gennyláda volt.
Valamiért mindig áltattuk magunkat, hogy az öreg kontinens a honállomásunk, pedig aki járt arrafelé, mondjuk egy Ady, a pillanat törtrésze alatt képbe kerülhetett, mekkora tévedés, vagy inkább hazugság ez. Nem az egzisztencia, az már csak következmény. Máshogy mozog az agyunk, másképp gondolkodunk. Szarabbul. Más a társadalmunk, a közösség iránt érzett felelősségünk, a közösségbe vetett hitünk. Szarabb. Más az érzékenységünk, más az intellektuális állapotmutatónk, más a vezetői kultúránk. Alulfejlett, enervált, alattvalói.
Ma már nagyjából ugyanannyi évet számlál a rendszerváltozás utáni fellélegzés, mint a kádári poshadás, és bajban lennénk, ha meg kellene határozni, valójában melyik az átkosabb. Az egyik bűnben született, és több-kevésbé bűnösen is élt, a másik pedig ha nem is szeplőtelen fogantatás, de azért egy mosolygós csecsemőként kezdte, hogy aztán NER becenéven ócska pitiáner tolvajként, útszéli rablóként végezze. Ha a nagyhatalmi kényszerpálya valamiképp magyarázattal szolgál a legvidámabb barakk szoftdiktatúrájára, ezúttal nincs mentség, úgyhogy nyugodtan verjük a fejünket ütemes placcsanásokkal falba az elmúltharminc elmúltnyolcéveinek elszalasztott lehetőségei, a kihagyott ziccerek után.
Ostoba nép, amely a történelmi esélyét így eljátsza. Most lehetett volna kapaszkodni, most kellett volna a kompországot nyugati kikötőben leláncolni, most voltak a kapuk - ha csak résnyire is - kinyitva. Van ez is olyan gyászos, mint Trianon.
Amikor a CEU (Central European University, fordítsuk is le, és morzsolgassuk, Közép-Európai Egyetem) Budapestről Bécsbe költözik, maga Közép-Európa költözik el tőlünk, hagy itt minket az egykori vasfüggöny boldogtalanabbik oldalán. Jelképes ez az egész, a 90-es évek elején hitt a kisgyerekben, amelyik aztán felcseperedve káromkodva megtagadja. A legjobb családban is megesik? Aligha.
Nickelsdorf nyugat, Hegyeshalom kelet, volt már így. A mi választásunk, ezúttal legalábbis. Persze, a mából nézve Sopron is jobban járt volna, ha a leghűségesebb jelző helyett mostanság már csak nosztalgikus könnyeik, meg sárfesz sz-es bájjal kiejtett basszamegjeik emlékeztetnék őket groszungarn gyökereikre.
Valójában mi magunk vagyunk az egyetlen igazi eurázsiaiak, ez a két világ között választani nem tudó szerencsétlenkedés, félig ilyen, félig olyan, szemez Catherine Deneuve-el, de végül mindig Gogolák elvtársnővel fekszik össze. Sose lesz fehérorosz, kazah, azeri láncravert, de nem lesz - hiába vágyakozik - brit, francia, osztrák öntudatos sem. Elvan a provinciális trágyalevében, tocsog benne, forog össze-vissza, de irányba egyszer se áll. Nem is komp ez, csak egy lyukas ladik.

forrás: Pixabay

Népbetegség, az emberi természet biztonsági rését kihasználó érzelmi zsarolás, szándékos vagy belénk nevelt manipuláció. 

Amikor a halottak napja összeverekszik a halloweennel, sokkal kevesebb élőhalott szaladgál körülöttünk, mint megvezetett, saját mimózaszentimentalizmusában felháborodott ember. Holott már rögtön ki kellene bökje a szemünket, hogy halloween október 31-én este kísért, a mindenszentek-halottak duó pedig november 1-2-án ontja könnyeit, tehát ha nem is éles a cezúra, de különszedhető eseményekről beszélünk. Lényegesebb ennél, hogy a fiatalabb generációk halottemlékezete egyébként is lanyhább, lezserebb, falvak helyett városokban élünk, a vallás szerepe marginális a korábbiakhoz képest, és a hagyományos közösségek rituáléi, szokásai megszűnőben, vagy épp átalakulóban vannak. A kultúra maga a változás, ehhez még más kultúrák migrációja sem szükséges. A halottak napjának haldoklása nem a halloween jobb marketingmenedzsmentje miatt, hanem attól függetlenül is bekövetkező társadalmi változás eredménye. A kettő szembeállítása, az érzékeny védelmi kirohanások, az önkéntes és demonstratív állásfoglalások csak demagógia, de még annak is egyik legrosszabb fajtája, bugyuta giccs.

A nyelvőrzés, nyelvvédelem szintén nagy társadalmi értékkel bíró tevékenység, a nyelvhagyományok ápolása szent kötelesség, erkölcsi minimum. Miközben

Másfél perc után már osztják, öt percen belül legalább tíz gúnymém születik belőle, fél óra múlva pedig százezrek szednek szét, és néznek hülyének, ha valóban úgy viselkedsz. Különösen igaz ez állami nagyvállalatok, önkormányzati cégek felelős vezetőjeként, hiszen miattuk amúgy is bedurrant állapotban van a kollektív hangulat, épp ezért talán felesleges is azt tovább hergelni.
Tiszta sor, hogy a BKK nem Budapesti Kommunikációs Központ, de egy szakember azért csak elférne a stábban, aki vásárra viszi a bőrét, vagy minden nyilatkozatot betűnként megrág, mielőtt még (újabb) bajt okozna. Nem árt ugyanis némi szociológiai érzék, kitapintani jog és erkölcs társadalmi differenciáit, hogy mennyire más megítélés alá esik az önfeljelentő hacker rendszerfeltörése az általános morál felől közelítve, mint amit a BTK. passzusai diktálnak. A közvéleményben egyébként is van egy erőteljes lelki elköteleződés a kisember vs. hatalom háborút látva, sosem a hivatalnak szurkolnak többen. Egy átgondolt kommunikációs stratégia számol ezzel, és letiltja az arroganciát.
Itt viszont egyszerűen felforrt a hűtővíz, odacsapták az öklöket az asztalra, és dühből nyomták le az első sajttájt, hogy meri őket egy ilyen légypiszok cseszegetni? Elsősorban a jó hírnéven esett csorba, a hiúság, ilyen ösztönös emberi kicsinyességek reflexe ez, mert a politikai síkra terelődés mozzanata már ekkor látható volt annak, aki legalább két lépésben képes előre gondolkodni. Kármentésként pedig azt kellene elérni, hogyha már felkavarja az állóvizet, minél kisebb hullámokat keltsen.
De aki szelet vet, az vihart arat.

Forrás: mfor.hu

A politikai sajtó játszóterébe kerülve pedig nekiugranak majd a véleményvezérek, amorf masszává pofozzák, mire kettőt pislantasz. A dühből amúgy elég jól ellátott, szinte csak azzal író, azon az oldalon jelenleg number one öklöző is ringbe szállt a napokban, sőt,

Azt pontosan lehetett előre tudni, hogy a fideszes hatalomgyakorlás nem tapintatos portörlés lesz, inkább buldózerrel szedik szét a házat, felzabálnak mindent, nem adnak levegőt. Erre készülni kellett volna, ettől függetlenül a halálhörgés és sikolyok övezte pánik legitim jelenség, már csak ha az életösztön felől is közelítjük meg, ugyanakkor a probléma maga a struktúra, a szellemi értékteremtés, ha úgy tetszik, az elméleti értelmiség társadalmi létszükségletei.

Eleve a jobb-bal osztottság, és az ezen kívüli tér nemlétezése beszűküléshez vezet, amiből aztán a véleményvezérek megjelenése és a diskurzusok limitált száma még beltenyészetet is létrehoz, így kerülnek aztán egyes témák hosszú időre csapdába, mondjuk a liberális gondolatiság képtelen megbarátkozni a cigánybűnözés kifejezés mögött rejlő valódi tartalommal. De ha már ilyen az emberi természet, hogy nélkülözhetetlen számára a falka társasága, szép nagy eszmék, megfoghatatlan elvek ernyője alá gyűlve lépnek pályára a csapatok, konzervatív-keresztény, szociáldemokrata, nemzetvédő kurucos, legalább lennének pengék, amikor a világ folyásáról kérdezik őket. Ehhez képest nagy általánosságban elmondható, hogy a rendszerváltás utáni két-három évtized a jobboldalon nem kifejezetten az intellektuális magaslatok meghódításáról szólt, a baloldalon meg folyamatos eltompulást, életlenséget, elfáradást lehetett észrevenni, elment mellettük az idő, meglassultak, avassá, korszerűtlenné váltak.
Nem feltétlenül ezért, de hiányzik a felismerés, a rendszerszintű szemlélet, hogy mi a valódi oka annak az egzisztenciális függésnek, ami ilyen válsághelyzetekben feslik föl igazán, és az első reflexet - az ellenség elátkozását - csak nem akarja követni a második, hogy egyáltalán ez a kiszolgáltatott állapot hogyan jöhetett létre?

Forrás: mandiner.hu

Az elmúlt hetekben három ilyen történet is felszínre került (a negyediket talán most készíti elő Németh Szilárd, de lehet, hogy

Paréj módon viselkedni igazán szórakoztató dolog, már ha ezt nem indulatból, hanem szándékkal teszed. Taplónak lenni kiváló közérzetet biztosít, mert nehezen, vagy egyáltalán nem értelmezhető az ilyen-olyan behatásokra adott mufurc, goromba válaszod, és mi sem mókásabb, mint tesztelni a társadalmat, hogyan próbálja feldolgozni a traumát. Karácsony közeledtével különösen keresztényi cselekedet - amikor sodrása van az ugyan el nem hitt, de legalább megjátszott jólelkűségnek - szembeköpni a világot, nesztek, penészes a kalács, ezt kapjátok!
Ezzel csak annyi baj van, hogy hamar megtorlást kap, még ha ilyen felülvezérelt, kontrollált is, és utólag kontextusba helyezzük. Kevésbé értékes kapcsolatoknál persze nincs túl nagy jelentősége, de ha munkahelyről vágnak ki miatta, vagy közeli ismerősök ridegülnek el, az már érzékeny veszteség. Ezért nem is nagyon rúgjuk fel a társadalmi konszenzust, és ha még ellenszenves, idegesítő is valaki, inkább ledaráljuk, a megfelelő magatartási formulák használatával leépítjük mind a szituációt, mind a hozzá kapcsolódó személyt, személyeket, nem nagyon mászunk bele ilyen manipulatív kommunikációs játékokba. Más a helyzet az indulatból érkező tahósággal, az gátjavesztett módon kiszakad belőlünk, ott csak az összetört váza darabjait sepregethetjük, ragasztgathatjuk, ráfogjuk, hogy csak akadt egy rossz pillanatunk, de ha ez túl gyakran megtörténik, akkor könnyen megtalálják a helyünket a pályán balbunkóban.

 
/Forrás: mandiner.hu/

Az Országgyűlés jelenlegi elnöke néhány vázát már elfogyasztott, gyakorlott hisztériás fazon. A megtorlással akadnak gondok, próbálnánk csak meg kirúgni a munkahelyéről, hiszen elvileg mi lennénk a főnöke, de persze a képviseleti demokráciában nem csak ez a hiányosság az egyetlen elrejtett baki. Valószínűleg nem lát el odáig, de valójában nem egyedül a kérdezőre, hanem ránk, mindannyiunkra durrantotta az ajtót, csak hát az ő torzult

Lábfejünk sok szempontból fontos alkatrészünk, elősegíti a konfliktusmentes kapcsolat kialakulását az anyafölddel. Nélküle járásunk sokat veszítene természetes kecsességéből, a cipőink is ormótlan flakonokra hasonlítanának,  pár lépés után le is esnének rólunk, el is hagynánk azokat. Bénán rugdosnánk az autóban a gázpedált, már egy kis szellőfuvallatra meginognánk, fociban pedig még a cserebogarak is agyonvernének minket. Ugyanakkor kevéssé köztudott tény, hogy fizikális modellünk szolgálata mellett személyiségünk kialakulásában is mekkora szerepet játszik. Hiánypótló szakirodalma csak kevés, cserébe viszont igazán komoly presztízzsel rendelkező tudományos portálon lelhető fel, épp ezért teljesnek nem nevezhető az alábbi válogatás, de lábjegyzetnek azért talán megteszi.

Az asztrológia, kártyavetés, számmisztika diszciplínákkal szemben a lábolvasás - vakmerően frappáns metafora - még csak gyerekcipőben jár, alapvető tárgykörök sem tisztázottak, bizonyos vitás kérdésekben a frakciók még nem álltak föl. Nekem például a bal lábfejem ferde, a jobb pedig római, így most nem tudom eldönteni, hogy

A hazai parlagon régóta ismerős érzés, amikor szar és szar között kell választani, aztán jön a kétfarkú, és poénra veszi az egészet. Nyilván recseg-ropog a döntésmechanizmus, a demokratikus politikai rendszer jelenkori formátumának bealkonyult, legyen az tengerentúli elektori, angol kétkamarás, vagy az egyre érdektelenebb itthoni. Ugyanazt a silány hatalmi minőséget termeli ki, mint a szelekció kritériumát figyelmen kívül hagyó öröklődés, a magunk mögött hagyott dinasztikus rémálmok, monarchikus szokások. Ezt a karikatúrát rajzolják meg jól a tiltakozáskultúra abszurd válaszát közvetítő viccpártok, a közönyből, a negligációból kirántani igyekvő, alulról érkező kezdeményezések.

Ugye a rezisztencia már kialakult bennünk, de kár is lenne hergelni magunkat miatta, mert ennek is megvan az ideológiából levezethető magyarázata. A képmutatás még nincs kimaxolva, mert akkor nem azzal jönnének, hogy kicsi az ország, bárhova nézek, rokonba verem, hát ezért is vérfertőzök orrba-szájba, hanem lazán odaböknék, hogy a keresztény-konzervatív kurzus deklaráltan a családot tekinti esszenciális értékteremtő közösségnek, ezért bármilyen fontos kérdésben bizalmi alapon a rokonok, jóismerősök véleménye a prioritás. Meg a zsíros falatok is azért hullanak az atyafiak ölébe, mert élelmiszerbiztonsági előkóstolást tartanak, és amúgy is vigyázni kell, aki nem szokott hozzá, könnyen elcsapná a gyomrát.

A felvilágosodás ránk szabadította a poklot, amikor világra ellette a politikai ideológiákat, de e nem elhanyagolható bűne mellett legalább volt egy jótéteménye, amikor állam és vallás szétválasztásáról papolt. Mivel a vallás érzelmi kérdés, ezért persze a politika számára megmaradt plakátnak, akármilyen hazug módon, de magára rántja a Jézus-pólót, mert ezzel maga mögé állíthatja a többi Jézus-pólóst, akik egy része egyébként talán tényleg szereti azt a szakállas fickót. A másik szakállas fickóval, akit még lerajzolni sem lehet, ugyanez a helyzet, és akkor ezek egymásnak esnek, két hülyegyerek, kinek az anyukája szebb. Az állam meg ahelyett, hogy a XVIII. század egyetlen értelmes vívmányát érvényesítve szétválasztaná a küzdő feleket, csak újabb és újabb tüzet gerjeszt.

A náci múltjukkal kíméletlen őszinteséggel szembenéző, azóta pedig konstans, már-már betegesen marcangoló selfkontrollt folytató németek esetében mégiscsak furcsa, hogy az önbecsapás, a szemlesütő elhallgatás hibájába essenek, igaz, a közelgő választások kikényszerítik a probléma árnyalt megközelítését, a folyamatos pályakorrekciókat. Jó, a Willkommenskultur túltolása simán következik a lelkiismeret ostorozásának több évtizede beléjük nevelt igényéből, meg nemcsak nekik nem sikerült, de a világban nagyon kevesen ismerték fel az utóbbi évek exodusának globális jelentőségét, a migráció legitim igényét, és hogy ennek kezelésére az adott geopolitikai, nemzetállami keretek alkalmatlanok. Jönnek, éhesek és nincs veszítenivalójuk, rengetegen vannak, élni szeretnének. Ezeknek furulyázhatsz, nem táncolni akarnak.

A mai napig élő, elhitt, de persze hazug illúzió, hogy a gyereknevelés külső tényezői szoros szülői kontroll alatt tarthatók, a szülői felelősség mindenható, a világ jelenségeinek magyarázata náluk minden esetben megtalálható. Ez persze száz vagy ötven évvel ezelőtt sem volt igaz, de a kultúra diverzifikációja, a kultúrahordozók permanens technológiai forradalma, ezeken felül pedig a tartalmak mennyiségi megsokszorozódása végleg partvonalon kívül helyezte ezt a mítoszt. A felnőtt maga sem tud minden kérdést megválaszolni, de ami még fontosabb, nem tud mindenhol jelen lenni, ezért nem lehet a transzgendert csak úgy az ablakba kitenni, azt körbe is kellene írni.

Szarok rátok!
Nehéz a felháborodás elemi indulatába képzelni magunkat, amikor a köznyelvi megegyezés az eufemisztikus kakifantom nevet aggatja rá. Tulajdonképpen egy Pixar mesefigura jelenik meg előttünk, egy ilyen csintalankodó, gézengúz lurkó, egy vásott kölyök, kábé olyan pimasz, kellemetlenkedő fazon, mint a Reszkessetek betörők Kevinje, de egyáltalán nem egy Áts Feri. Mindez azért, mert a szarnak még a kimondásától is menekülünk, kenegetjük, csak kesztyűvel merjük megfogni, van bennünk valami nem természetes idegenkedés, egy udvariassági póz, belénknevelt modorosság, jólfésült illedelmeskedés. Zsombón valaki megszabadult ezektől a társadalmi konvencióktól, gátlásoktól, és még valami mástól is, amit én nem merek nevén nevezni.

A boszorkánytól féltem, a bohócot viszont szívből utáltam. Az egyik azóta se változott, sőt, ahogy megértettem, miért, csak fokozódott.
Persze ahol a rejtegetett, odúba bújtatott lélekmocsok, a legrohadékabb zsigeri indulataink levezetése zajlik, bármennyire is álcázzuk vidámsággal, öltöztetjük kedélyes ebéd utáni lustálkodásba, a bajszos igazgató mandzsettagombos szmokingjába, minden díszes pompája ellenére marja a sav a gyomrunkat, mérgezi értelmi immunrendszerünket, gyilkolja humanitásunkat. A sötét oldalon szabadjára engedjük legrosszabb ösztöneinket, kiröhögjük a félkegyelműt, megbámuljuk a torztestűt, kínozzuk a nem is nekünk rendelt jószágainkat, fitogtatjuk hiúságunkat.
Vastagra kihúzva a szája, rákos daganat az orra, színek kavalkádja a ruhája, nem is titkolja, ő egy idióta. Jogelődje az udvari bolond, akinek mítoszvilágában gyakran saját gazdájánál is agyafúrtabb, éles eszűbb, csalafintább figurára bukkanunk, az élet igazságtalansága, hogy a királyoknak ebben is kijárt a nívó, a nép szórakoztatására pedig csak a selejt jutott. Hülyéknek hülyeséget, és bár sosem volt egymástól távol, egy idő után ennek a kifejezésnek mindkét tagja igaz lett, a másodikhoz teljesen hozzá hasonult az első. Léc alatt csattan, kiszolgálja az alantas igényeket, majd ez a rossz tradíció öröklődik, szivárog, fertőz, ahogy kisgyerekként belépsz a mézeskalács házikóba. Elvarázsol, megtéveszt, becsap, elaltat, és ha nem figyelsz oda, sosem ébredsz fel. Foglya maradsz, cukorbeteg leszel, a szirupon kívül más, összetettebb, táplálóbb, tartalmasabb, egészségesebb étkek befogadására, feldolgozására, megemésztésére esélytelen. Fejlődés közben megrekedve, már nem zigóta, de még nem is ember.
A bohóc lehajol, és nem felemel. Görnyedő hátú kisiparos, a porond kollektív bűneinek előkelő helyen szereplő közvádlottja, a bugyutaság reprodukciójának trampli napszámosa. Ha tudatában van, annál rosszabb, a gügyögés bepelenkáz örökre, csak az értelem ébreszt értelemre.
Sose nézz le a kisgyerekre, inkább reptesd egyre fentebbre!

Aki a kultúrát félti, csak önmagát félti.
A kultúra egyik legizgalmasabb tulajdonsága, küldetése, hogy másik kultúrával találkozva, érintkezve egy addig soha nem látott, soha el sem képzelt világ jöjjön létre. Kulturális értékeink légmentes izolációja, szögesdróttal történő körbevétele csak értelmetlen és kezelhetetlen fajvédelem, röpke ezerpárszáz év után máris hány nép - görög, római, avar, bolgár, török, német, vagy újabban angolszászok - vére folyik például a mi gulyáslevesünkben. Első szelekció a pragmatizmus, a használhatóság, a második az értékmegőrzés, az emlékezet. Ami ezen a két szűrőn átmegy, kiesik, csupán pusztítanivaló szemét.
Az persze egyáltalán nem mellékes, ha mindehhez egy meglehetősen agresszív termékmenedzsment is járul, ugyanakkor a keresztény kultúrkörnek ugyanúgy megvoltak a maga radikális terrorcsoportjai, dzsihádjai annak idején, sőt, a békés buddhizmus sem maradt érintetlen a fanatizmus bűneitől. Minden vallás ártalmas, és ezt nem ellensúlyozza szociális tevékenységük, de még a teremtett kultúrauniverzumuk sem, sőt, a társadalom egyik legfontosabb szabályozójának, az erkölcsnek a privilégiumát is kár volt a kezükbe adni. Legnagyobb merénylet mégis a gondolati szabadságtól megfosztottság, a lehatárolás, az elme bilincsbe verése. Mindemellett viszont a gyámságra - nem erre, de egy ilyen típusúra - a kevés kivételtől eltekintve talán mindenkinek igen nagy szüksége volt, ám ez újabb törésvonalakat jelent ember és ember között, miközben a konstrukció része a hierarchikus felsőbbrendűség tudata, kizárólagosságának téveszméje is, innen pedig már csak egy lépés a hitetlenek, a gyaurok meggyőzése, ha kell, tűzzel-vassal, öngyilkos terrorral.
Viszont ha nem a vallás, valami különbséget mindig találni fogunk, szőkék a barnák ellen, epiláltak gyűlölik majd a majmok bolygóját, Harry Potteresek a Gyűrűk Urát, mellplasztikázottak a mákos tésztát. Ott van a csoporthoz tartozás szociálpszichológiája, a versengés motivációja, a győzelem akarása, a megsemmisítés filozófiája, összességében a viszály csírája. Ami egyébként valójában egy közösség legfontosabb funkciója, emellett a koherencia alapvető biztosítéka: az ego, az individualizmus, önmagam meggyőződésének visszacsatolása.

Némileg egyszerűsödött, és az arcunkba fingás sztenderdizált viselkedésformájával transzparenssé is vált a médiapolitika rádiós szegmensének működése az akkor még nagykoalíciós alkuval kipancsolt döntés óta. Ahogy egyszemélyessé vált a játszma, és a győztes letarolt, leuralt mindent, ekkorára duzzadt farokkal minden nőt ő dug meg, függetlenül attól, hogy a nő lelkivilágának, harmóniájának mi tenné a legjobbat.

Borzasztó hangja van. Ahogy fekszel, először csak a távolból szólal meg a hegedű, amikor megkapja a felszállási engedélyt, és elindul egy messzi-messzi galaxisból, az éjjeliszekrényed nyitva hagyott fiókjának pereméről, átszeli a köztetek elterülő hatalmas légóceánt, gyűri le megállíthatatlanul centiről centire, hogy aztán ez a sikítófrász egyszercsak átvegye a hatalmat előbb a füled, majd elméd minden nyitva hagyott apró kis szeglete fölött. Üzemi frekvenciatartománya betegesen magasra lett skálázva, használatát hatósági engedélyhez kellene kötni, vagy elő kellene írni hangtompító kötelező felszerelését, esetleg zajvédő fal építettését minden kifejlett, repképes példány köré, amelyet helyváltoztatás alkalmával is vinne magával, hiánya esetén azonnali és megfellebezhetetlen forgalomból történő kivonás, golyó általi halál terhe mellett.
Most ugyanis teljesen védtelen vagy. Hiába mozdul a lapáttenyered - és egy szúnyoghoz képest mindenkinek, még egy tegnap született csecsemőnek is lapáttenyere van - halálosztó túrájára, általában

Egyébként ha egy minimális józanság van benned, nem fogsz neki december utolsó napjaiban egy nap alatt Balatont kerülni. Még az is lehet, hogy fázni fogsz, kétszáz alatt biztosan nem úszod meg, a sötétbe is belecsúszol, a lányok sem vetkőznek, az összes fagyizó zárva, szóval akárhogy keresnéd, egyetlen épelméjű indokot sem találsz, miért előszilveszterezel a kerékpárod, és négy másik buggyant társaságában a magyar tenger partján.

Mindig ott rontod el, hogy van egy főidióta a csapatban, néha te magad, akinek flúgos agytekervényei között megfogan a gondolat, ami alapján valójában gyámság alá kellene helyeztetni, nem pedig komolyan venni. Levente, alig két év alatt csúsztál le idáig, gratulálok, ez alighanem világrekord lenne, ha nem érkezik Józsi és Gábor, akik nálad is frissebb húsok. Ennek a korlátolt felelősségű társaságnak tagja még Czaki is, bár kihagyta ezt, a dupla vagy semmit, legközelebb tehát négyet kell a 24-be összetömörgetnie pótlólag, plusz büntetőkör, én pedig hát

Nagy Imre, Kossuth, Széchenyi, Szent István ma másra sem jók, de mindegyik kiváló apropó egy-egy wellness-hétvégére, lehetőleg csütörtökre vagy keddre élesítve, hogy négy legyen a háromból.
(Mégha egy szombat el is vérzik ennek az árán. Dehát több is veszett Mohácsnál...)


Már a mesterségesen kikényszerített pátosszal, a didaktikus iskolai megemlékezésekkel félrenyelünk, de azért adatszerűen bebiflázzuk, magunkba karistoljuk. Később az erkölcsi minimum éthosza parancsol, magatartási norma lesz belőle, kötelező formai elemekkel, kimerevedett végtagokkal, akár egy hulla. Pedig a történelem

Talán még mindig az eurázsiai sztyeppéken kergetnénk a lepkéket, ha ezeregyszáz évvel ezelőtt ismerik a drótfonás mesterségét, és a Vereckein beleakad az orrunk a falba, bár az is igaz, hogy a meghódított medencével sem nagyon tudtunk igazán jól gazdálkodni, mára lakótelepi kád lett belőle. Látják ezt ezek a szerencsétlen földönfutók is, nem is ránk vágynak valójában, mint ahogy mi magunk is kifelé kacsintgatunk, és ez egyébként egy elég természetes életösztön.

A világtörténelem egyik legfőbb szervező ereje a migráció, jelen van társadalmunkban a civilizáció kezdete óta. Az mondjuk igen nagy szégyen fajunkra nézve, hogy még mindig az erőforrásokon marakodunk, a legalapvetőbb létfeltételek biztosításáért folyik a küzdelem. Néhány ezer év alatt sem sikerült szintet lépni, elég hitvány teljesítmény ez tőlünk. Így folyik a vér, készülnek a tankok, és útra kelnek az emberek, mert mondhatja akárhány vallás, akkor sincs több életed.
Önmagunkkal való szembenézést elkerülve húztunk egy vonalat, nem is vagyunk tudatában ennek kegyetlen, embertelen mivoltával. Ha nincs pisztoly a halántékon, az gazdasági bevándorlás, a helykeresés tehát indokolatlan. Sőt, csak kalandvágy visz ki pár százezert tőlünk is, meg tanulni mennek, tapasztalni, EU-n belül szabad munkavállalni, szó sincs róla, hogy szarul érzik magukat ott, ahova megszülettek. Ahol vegetálnak, életük elég nagy százalékában kényszerpályán mozognak, sokat és számukra érdektelen, unalmas munkát végeznek, méghozzá rengeteget, minimálisra leszűkített szabadidejükben pedig áthatolhatatlan anyagi korlátokba ütköznek. Sem önmaguk, sem családjuk megélhetését biztosítani nem tudják. Igen, Magyarország.
Persze van rosszabb is, a még annál is rosszabb pedig átutazóban ideiglenesen hazánkban tartózkodik. Ők tényleg belenéztek a fegyver csövébe, köszönték, de nem kértek belőle, megkeresték a vészkijáratot, ahogy mi sem tettünk másképp a múlt század negyvenes éveiben, vagy épp 56-ban. Nem is kérdés, joguk van saját, egyetlen életük védelmében mindent megtenni. Nehezen mondjuk ki, de ami zajlik, humánkatasztrófa. Ennek előéletében, előidézésében vállas szerepet viselt Európa, Amerika, az egész nagyhatalmi pókerjátszma, hát most itt a gigafeladat, mit is lehet kezdeni a bozóttűzzel? A kapacitások nyilvánvalóan végesek, földrészünk is létszámkorlátos, a tűzfészekben kellene a lángokat eloltani. Ehhez persze kellőképpen ostobák, önzőek, harácsolók, tehetségtelenek vagyunk, illúzió tehát bármilyen változásban is hinni, a szépségkirálynők világbékét kívánó intellektuális magassága.
De ha még bármilyen korrekciót, finomítást képesek vagyunk elvégezni, ezt a parcellát érdemes az ásónkkal kicsit megmozgatnunk, felismerve a népvándorlások valódi mozgatórugóját, az életminőség minimumához való hozzáférést, mint eredendő emberi jogot. Normális körülmények között végzett, normális mennyiségű munkát, arányos bérezéssel, amellyel komfortos lakhatást, ételt és italt, tartalmas szabadidőt biztosíthat magának, egy boldog élet lehetőségét. Senkit sem lehet arra kötelezni, hogy lemondjon erről az ajándékról, melyet megszületésének ténye jelent, feláldozza az éveit egy rosszul kialakított társadalmi rendszer építőköveként, kiszúrják a szemét havi negyvenhétezerrel, vagy napi másfél hamburger árával egy nigériai Nike-gyarmaton. Amikor lezárod a sorompót, hiányolod a közvetlen életveszélyt, a háborús övezetből menekülést, egyáltalán nem idevaló jelzővel megélhetésinek nevezed, könyörtelen módon, és valószínűleg igen rosszul ítélkezel: "ha lőnek rád, közvetlen életveszélyben vagy, jöhetsz, a lassú halálod, a szenvedésed viszont nem hat meg, éhen dögölhetsz!"