yossarian

Még egy kibelezett órát is odatettem a tévére, hátha...aztán jött a parancs, hogy kiabálni, skandálni kell ahhoz, hogy elinduljon. Erre megsértődtem. Mert hát milyen csoda is az, amelyik nem magától jön, hanem meg is kell dolgozni érte?
Pedig mekkora várakozás volt bennem. Komolyan fontolóra vettem, hogyha ilyen könnyű a világot jobbá varázsolni, akkor felcihelődöm én is, vizet fakasztok a Szaharában, rizstermelő oázissá változtatom az egészet Kairótól Dakarig, egy csapásra oldom meg egymilliárd éhező problémáit. Vagy sóhajtok egy nagyot, a világegyetem egyik eldugott sarkába toloncolom az összes légköri szennyeződést, kioktatva a globális klímaváltozást, hogy felejtse el a mediterrán Magyarország ideáját.
Dehogy ezért melózzak? Hogy képzelik? Hát nem tudják? Istennek lenni életforma, a csodatételek meg csakúgy jönnek. Maguktól. Ők meg már ezt is civilizálni akarják, háromműszakos kényszerzubbonyba öltöztetni Jézust, és szalag mellé küldeni a világot forrasztgatni.
Mert ugye szombat esténként munkába lendülnek a tv2 izzadságszagú pszeudoistenei. Ezúttal végre utoljára. A csatorna langyos-hugyos lavórjában lábukat évek óta áztató képernyőmunkások meg bárgyún tapsolnak, engedelmes kezesbárányként asszisztálnak ehhez az újabb médiaagyműtéthez. Nálunk szerződésben lehet előírni, hogy kötelező hülyének lenni. Persze, ez némelyiküknek nem esik nehezére valószínűleg, de pont ezért nem is igazán izgalmas. Ugyan az sem volt izgalmas, amikor a másik csatorna a magyar kereskedelmi televíziózás történetének egyik legátszellemültebb pillanatában sztárbox címmel lepofoztatta a saját embereit, viszont ott azt láthattuk, ami mélyen, tudat alatt uszkve tízmillió tévénéző agyának agresszor rekeszében ott lapul: képernyősök verik egymást, talán agyon, de ha mégsem, azért remélhetőleg 8 napon túl gyógyul, és akkor lesz ebben az életben legalább 8 igazán jó napunk.
Na jó, dehát itt már az elején elrontották. Hazavakarják Amerikából a szabvány hollwywoodi tapírrá uniformizált kanálhajlító kisiparost, és nem néznek szét a háztájin. Vele például sokkal jobban jártunk volna. Egy fél szezont ő is lezavar séróból: fókuszba simán be lehet pakolni hetente többször is, élő műsorban Kiszelnél jobban szívatható, és biztos hajlandó főzni is nekünk a legújabb médiatrendeknek megfelelően. Zilált, tohonya alakja önmagában istenszerűséget kölcsönöz neki. Sőt, engem emlékeztet Küsmödi bácsira a Kincskereső kisködmönből, akit szintén nem értettek meg a saját korában, feketemágiával vádolva meg őt a tudatlanok. Szegény Gyurcsók, az utókor majd megint meaculpázhat.
Dehát ez van, nekünk csak ez a simaképű inglishmagyar jutott. Aki még egy órát sem tud elindítani a segítségem nélkül. Istennek gyenge. Sebaj, pótistennek itt vagyok  én. Ha szombat este megremeg a föld, megzendül az ég, akkor majd tudni fogom, feladatom van. Szaharában vizet fakasztani, az éhező világot megmenteni, egy nagyot sóhajtani és istenné lenni.