Megmenteni a világot?.........Minek is? - vonja meg a vállát unottan.

    Inkább gyújtsd fel a mennyországot! Lángoljon az angyalok szárnya, ne tudjanak lejönni közénk! Tehetetlenül szemléljék, amint új sivatag épül a kezed nyomán. A semmibe tartó erő az ismeretlenbe meríti a mérget. Kristálytiszta eső mossa arcod. Ami eddig volt, az már sosem volt. Időtlenség vesz körül, az üresség a minden. Csendbe menekült a hang, megvakult a fény, némaságot fogadott a szó. Hitehagyott lett a gondolat, élettelen a test. Érzéketlen az érzelem, halott a lélek.

    Gyógyulj angyalszárny, látogasd meg újra a világot! Érints és teremts, nyiss lélegzetet! Sivatagból erdőt csókolj, könnyed csobbanása patakoltó. Az erőt féled, pedig ez most ébredést éleszt. Kristálytiszta harmatban mosdatod arcod. Ami mostantól lesz, az már örökké lesz. Időd végtelen, mértéke a szüntelen. Dallamot nyer a hang, színt fakaszt a fény, ízt kortyol a szó. Álmokban tobzódik a gondolat, az útra fordítod a lábadat. Harmóniába omló hangulat, lelket kap a valótudat.

Megmenteni a világot?.........Minek is? - vonja meg a vállát unottan.