Paréj módon viselkedni igazán szórakoztató dolog, már ha ezt nem indulatból, hanem szándékkal teszed. Taplónak lenni kiváló közérzetet biztosít, mert nehezen, vagy egyáltalán nem értelmezhető az ilyen-olyan behatásokra adott mufurc, goromba válaszod, és mi sem mókásabb, mint tesztelni a társadalmat, hogyan próbálja feldolgozni a traumát. Karácsony közeledtével különösen keresztényi cselekedet - amikor sodrása van az ugyan el nem hitt, de legalább megjátszott jólelkűségnek - szembeköpni a világot, nesztek, penészes a kalács, ezt kapjátok!
Ezzel csak annyi baj van, hogy hamar megtorlást kap, még ha ilyen felülvezérelt, kontrollált is, és utólag kontextusba helyezzük. Kevésbé értékes kapcsolatoknál persze nincs túl nagy jelentősége, de ha munkahelyről vágnak ki miatta, vagy közeli ismerősök ridegülnek el, az már érzékeny veszteség. Ezért nem is nagyon rúgjuk fel a társadalmi konszenzust, és ha még ellenszenves, idegesítő is valaki, inkább ledaráljuk, a megfelelő magatartási formulák használatával leépítjük mind a szituációt, mind a hozzá kapcsolódó személyt, személyeket, nem nagyon mászunk bele ilyen manipulatív kommunikációs játékokba. Más a helyzet az indulatból érkező tahósággal, az gátjavesztett módon kiszakad belőlünk, ott csak az összetört váza darabjait sepregethetjük, ragasztgathatjuk, ráfogjuk, hogy csak akadt egy rossz pillanatunk, de ha ez túl gyakran megtörténik, akkor könnyen megtalálják a helyünket a pályán balbunkóban.

 
/Forrás: mandiner.hu/

Az Országgyűlés jelenlegi elnöke néhány vázát már elfogyasztott, gyakorlott hisztériás fazon. A megtorlással akadnak gondok, próbálnánk csak meg kirúgni a munkahelyéről, hiszen elvileg mi lennénk a főnöke, de persze a képviseleti demokráciában nem csak ez a hiányosság az egyetlen elrejtett baki. Valószínűleg nem lát el odáig, de valójában nem egyedül a kérdezőre, hanem ránk, mindannyiunkra durrantotta az ajtót, csak hát az ő torzult koordinátarendszerében nem evidens az újságíró állampolgárt képviselő szerepköre.

/Forrás: varanus.blog.hu/

A kudarcmegtagadás aktusa a politikában elég markáns, mondhatni kizárólagos. Nincsenek elismert hibák, bűnök, veszteségek, az ezekre figyelmet felhívó jelzések csak szurkálódások, másik oldalról érkező politikai merényletek, hecckampányok. Az először csak védekezési reflexként használt magyarázat bemantrázva mára meggyőződéssé érett, tényleg el is hiszik, hogy egy-egy balul sikerült projekt felemlegetése, számonkérése csupán ellenséges hadmozdulat, nincs tartalmi többlete, releváns közszolgálati funkciója, nem látják mögötte az állampolgári kérdőre vonás legitim elvárását. Ez persze aztán a szavazótáborokra is leképeződik (ennyi év demokráciagyakorlat után már persze azt is tudjuk, hogy a konzekvens szavazótáborok intellektuális kapacitása nem tör az egekbe), így a politikai kommunikáció efféle leszűkülése kifejezetten pragmatikus momentum. A győzelmi jelentésekre ott a mi sajtónk, a ti sajtótoknak meg még a szar is ízetlen, a kákán is csomót keres, csak kötözködni tud, de nem felelősségtudatból, hanem elköteleződése okán.
Ez oda-vissza forog, ahogy a hatalom is cserélgeti egymást, és egyébként van némi alapja, mert a médiamotivációk jelentős szeletét adja ki a pártszimpátia, illetve a világnézeti elfogultság, sőt, az is nyilvánvaló, hogy gazdasági értelemben birodalom épül a negyedik hatalmi ágra, miközben a másik oldalé éppen összeomlik. Ennyire durva erőszakot az első két évtizedben nem nagyon követtek el, erre a jelenségre sokkal inkább illik a terror kifejezés, mint Ahmed H. elkeseredett dörömbölésére.
Az valahol elveszik, hogy eredetileg a hatalom állampolgári ellenőrzésének intézményesülése szerepel a közéleti, politikai sajtó munkaköri leírásában. Nem öncélú kekeckedés, felesleges akadékoskodás a közérdekű adatok kikérése, az állami pénzek elköltésére vonatkozó kérdések zuhataga, még ha ugyanazok is teszik ezt, akik egyébként gúnnyal, szarkazmussal, iróniával bőven meglocsolt köretet adnak hírháttérként, magyarázatként, környezeti tanulmányként a tények mellé. Nehéz ugyanis nem elröhögni magunkat, amikor mindennap levetítenek nekünk egy csehszlovák vígjátékot.

/Forrás: index.hu/

Kövér morcossága ennek a lövészároknak szól, ő egy háborús zóna követelményeinek megfelelően rendezkedett be. Vérben forgó logikájában következetes válasz bunkóvá válni, valós sérelemként éli meg a csesztetést. Nem nyomozza vissza, hogy a hülyeség felülről kezdett el ömleni, méghozzá olyan minőségben, és egy idő után mennyiségben is, hogy leszakadt a lift, kinyílott a pitypang, az pedig meg lesz írva. Jogos önvédelemként zakatol benne, nemhogy a civil szféra szolgálatát nem látja, egyenesen az életére törő ellenséget szimatol bármilyen orra alá dugott mikrofonban.
Ez az első, a közvetlen frontvonal, a nyíltszíni ütközetek terepe. A támadási felületek minimalizálása, a menekülés lehetőségének biztosítása alapkövetelmény, ezért fogy el szép lassan a sajtónyilvános tér, jelölnek ki minél kisebb, minél irrevelánsabb felületet a parlamenti épületen belül az újságírói munkára, vagy rukkol elő a Habony-Kósa agytröszt zseniális taktikai elhárító fegyverével, a doorstep-stratégiával. De ugyanez a csatatéri racionalitás diktálja a közéleti adatok hozzáférhetőségének egyre abszurdabb korlátozását, a közszolgálati hírcsatornák és a hírügynökség elfoglalását, az Alkotmánybíróság szerepének marginalizálását is, és még oly sok mindent, amit a közjog nyelvén fékek és ellensúlyok rendszerének nevezünk. Legújabban pedig a korrupcióellenes nemzetközi kezdeményezést is durcából hagyjuk ott, ránk csak ne öltögesse a nyelvét!
Nem állítható, hogy ne lenne tudatos, a politikai-közéleti folyamatokat rendszerszinten átlátó, konstruktőri ambíció a levegő folyamatos elszívása mögött, és ne érzékelnék, vagy ne tervezték volna meg ezt a deformációt, de ez nem egy hideg, célorientált tevékenység, sokkal inkább paranoiától, sértettségtől túlfűtött, a másikat földbe döngölni akaró, zsákmányszerző viadal. Résztvevőinek jellemét tekintve kisstílű kocsmai bunyó, ócska ketrecharc, ahol pöcsfejnek lenni kötelező olvasmány.
Így tehát a maga módján végül is megválaszolta a kérdést, mondjam vagy mutassam, és ő inkább eljátszotta. A törvényszerűségek és a kialakult csatazaj következtében megváltoztatja a hatalom az embert, de legalábbis ha előtte nem is volt tuskó, ide érkezve előbb-utóbb kénytelen lesz gyökeret verni, ha meg eleve barbárnak született, ebben a mezőnyben kényelmesen elközlekedik. Do Not Disturb, a BDSRSTNT!