yossarian

Borzasztó hangja van. Ahogy fekszel, először csak a távolból szólal meg a hegedű, amikor megkapja a felszállási engedélyt, és elindul egy messzi-messzi galaxisból, az éjjeliszekrényed nyitva hagyott fiókjának pereméről, átszeli a köztetek elterülő hatalmas légóceánt, gyűri le megállíthatatlanul centiről centire, hogy aztán ez a sikítófrász egyszercsak átvegye a hatalmat előbb a füled, majd elméd minden nyitva hagyott apró kis szeglete fölött. Üzemi frekvenciatartománya betegesen magasra lett skálázva, használatát hatósági engedélyhez kellene kötni, vagy elő kellene írni hangtompító kötelező felszerelését, esetleg zajvédő fal építettését minden kifejlett, repképes példány köré, amelyet helyváltoztatás alkalmával is vinne magával, hiánya esetén azonnali és megfellebezhetetlen forgalomból történő kivonás, golyó általi halál terhe mellett.
Most ugyanis teljesen védtelen vagy. Hiába mozdul a lapáttenyered - és egy szúnyoghoz képest mindenkinek, még egy tegnap született csecsemőnek is lapáttenyere van - halálosztó túrájára, általában dolgavégezetlenül bicsaklik le pár másodperc reménytelen kaszabolás után. Ha az emberiség globális találati arányát számszerűsítenénk, statisztikába vezetnénk, kétségbeejtően alacsony számot kapnánk, és megremegne, talán el is veszne a teljes evolúciós elméletbe vetett hitünk, hogy mi állunk a hierarchia tetején. Nem ez a legrosszabb persze, mert ez a kis piszok nem adja fel, nem félti - bár nem tudjuk, megmártózott-e benne előtte - tyúkszaros kis életét, és többször is visszatér a tetthelyre, hogy a végén már te magad rimánkodsz, gyerünk, szúrj már, csípjél meg, szedd le a sápot, vidd el a vámot, mert az igazi merénylet a hangod, nem a csápod.
Még senki sem kutatta, pedig jó lenne tudni, hány szúnyog képes leteríteni egy embert. Véradásnál 1 deciben maximálják az adagot, és utána azért kicsit pátyolgatnak, úgyhogy valahol nyilván van egy határ. Matematikai alapon egy szúnyog átlagos étkezési adagját kellene felszorozni, a képletbe a hematokritértéket és a fehérvérsejt-mutatót valahogy belecsempészni, és máris kapnánk egy többé-kevésbé jó viszonyszámot, nevezzük el mondjuk szúnyogrezisztencia-állandónak. Fontos lenne ennek utánajárni, mert folyóparton akkor mindenki vezethetné a maga kis nyilvántartását, hány csípést szenvedett el, mikor közeledik a limithez, hogy akkor most van gáz, pakoljunk, véget ér a nyaralás.
Köztudomású, szexista viccek is születtek rá, hogy vérrel csak a nőstény egyedek táplálkoznak, a hímek békeszeretőek, vegánok. Az már kevésbé ismert, hogy ennek oka a fajfenntartás, mert a lerakott peték életben maradásához szükséges az állati, vagy emberi eredetű vér legalább egyszeri fogyasztása. Létezik náluk egy kifejezetten feminista filozófiai irányzat is, ontológiai elméletük matriarchális fundamentumra, és iskolájuk alapítójának, Szunyogheszthlész vérképére épül. Radikális szakadárjaik először szektát, majd államvallást hoztak létre, barbár szertartásaikat véráldozatok, erőszakos hittérítések, vékony fejhangon elzümmögött idegborzoló kántálások, és egyéb szörnyűségek kísérik.
A szúnyog élősködő létformájának különösen alattomos stratégiája a különféle fertőzések transzportjában nyilvánul meg. Ugyanakkor ez egy kollektív, mintegy társadalmi összefogásban végzett munka, vagy inkább hivatás, hiszen megjelenik a kolónia, tágabb értelemben itt is a fajfennmaradás iránt érzett felelősségtudat. A ma átvitt malária, vagy Zika következtében elhullott gazdatestekből csak majd a huszonhatodik szúnyoggeneráció, az ük-ük-ük-ükunokák ükunokái fognak jóízűen koktélozgatni, a munka dandárját végző, a nehéz vírusokat batyujukban cipelő fertőzéshordozók piciny szúnyoglelke akkor már az örök vadászmezőkön pihen. Hol van ehhez az ember egoista, utódok sorsával nem csupán nem törődő, egyenesen azt tönkretevő carpe diem-e? A fertőzés tehát valójában a harácsolás inverze.
Ezt a példás populációt ritkítja az ember repülőgépekről, és már a látszatra sem ad, nem takarja a világ szeme elől. Mindennap holokauszt, gázkamrák nélkül, a szúnyogoknak nem csak egy ostoba összeesküvés-elmélet, hanem kőkemény valóság a chemtrail. Amikor egy szúnyog megoszt a facen egy hírt a lathatatlanvilag.szunyogspot.com oldalról, nem oltják le őket okoskodó szakállas értelmiségi szúnyogismerőseik mindenféle tudományos hablattyal, náluk a CNN-en is ez megy, hogy megbízható titkosszolgálati értesülések szerint a városgazdasági kft. egy eldugott kis irodájában összegyűlt szivarozgató gonosz alakok döntöttek, holnap Tiszabura felett permetez az Enola Gay.
Mindeközben a legutálatosabb vonatkozó jelenség, az éjszakai magányos repülőtámadások, a pszichoterror ellen továbbra is tehetetlenek, kilátástalanul impotensek vagyunk. Nagylábujjból szívattyúzna, a fültől két - nekem egy hetven - méter távolságra, egy rossz szavam nem lenne, még biztatnám is, kortyolj jó mélyeket, teljen a bendő, sokasodjatok, szaporodjatok, de így, hogy előtte fejmagasságban is zavaró repüléseket végez - fene se tudja, miért, talán a radart akarja kijátszani - és közben csikorog a kréta a táblán, szakad a hungarocell, karistolja a tányért a villa, szól a guetta, nő bennem a zajterhelés, nincs más választásom, mint beugrani a közértbe egy szkafanderért. Kell majd az összeszokás, időt vesz igénybe az akklimatizáció, meg kell barátkoznom a meglassúbbodott mozdulataimmal, és reggel is nem felkelni, hanem kiborulni fogok az ágyból, de a saját fülemnek én leszek a gazdája, oda, birtokon belülre csak azt engedem be, amit és akit akarok, a szúnyogoknak, a fül legszakavatottabb kínzómestereinek pedig tőlem felkophat az álluk.