yossarian

Népbetegség, az emberi természet biztonsági rését kihasználó érzelmi zsarolás, szándékos vagy belénk nevelt manipuláció. 

Amikor a halottak napja összeverekszik a halloweennel, sokkal kevesebb élőhalott szaladgál körülöttünk, mint megvezetett, saját mimózaszentimentalizmusában felháborodott ember. Holott már rögtön ki kellene bökje a szemünket, hogy halloween október 31-én este kísért, a mindenszentek-halottak duó pedig november 1-2-án ontja könnyeit, tehát ha nem is éles a cezúra, de különszedhető eseményekről beszélünk. Lényegesebb ennél, hogy a fiatalabb generációk halottemlékezete egyébként is lanyhább, lezserebb, falvak helyett városokban élünk, a vallás szerepe marginális a korábbiakhoz képest, és a hagyományos közösségek rituáléi, szokásai megszűnőben, vagy épp átalakulóban vannak. A kultúra maga a változás, ehhez még más kultúrák migrációja sem szükséges. A halottak napjának haldoklása nem a halloween jobb marketingmenedzsmentje miatt, hanem attól függetlenül is bekövetkező társadalmi változás eredménye. A kettő szembeállítása, az érzékeny védelmi kirohanások, az önkéntes és demonstratív állásfoglalások csak demagógia, de még annak is egyik legrosszabb fajtája, bugyuta giccs.

A nyelvőrzés, nyelvvédelem szintén nagy társadalmi értékkel bíró tevékenység, a nyelvhagyományok ápolása szent kötelesség, erkölcsi minimum. Miközben a nyelv lényege maga a pragmatizmus, hogy megértsük egymást, ki tudjuk fejezni önmagunkat minden más embertársunk számára. Esztétika harcol praktikummal, forma a tartalommal, gyönyör a funkcióval. Jókai fundamentumait leporolva két évszázaddal ezelőtti, ma már mesebelinek érzett világba toppanunk, de vajon mennyire éreznénk komfortosnak, ha mindennapi univerzumunkká lenne? Ahogy autóval utazgatva kényelmesebb életet élünk, mint lóháton tettük, a nyelvfejlődés is egyre inkább könnyíti a kommunikációt, mert valójában egyetlen feladata, rendeltetése csupán ez, és nem pedig szépnek lenni. Maga a változás, akár a víz, egyszerre pusztít és épít, ostromolja a partot, majd emel hordalékból fövenyt, új szárazföldet. Felesleges ragaszkodni, előbb-utóbb minden erőfeszítés ellenére anakronizmussá válik, azzá teszi a józan ész és a napi gyakorlat. Ha találkozni akarsz vele, menj el múzeumba, csapj fel egy Csokonait, kóstolgasd, de a nyelv aktuális és múltbeli állapotának fenntartása, ezzel párhuzamosan pedig a mindennapos nyelvhasználatunk feletti siránkozás csak erőszakos ízlésdemagógia.

A klasszikus lélegeztetőgép-dilemma, mostanában inkább CT a mértékegysége, de vajon szembe lehet-e állítani az egészségüggyel az úszó világbajnokság megrendezését, vagy száz stadion megépítését? Sokszor sikerül, ám egy ország költségvetése nem így működik. Szembeszökően aránytalanul sokat áldoz ezekre a célokra, oda se figyel és kifolyik a pénz a kezei közül, meg még lopnak is, de nem ez a pénz hiányzik az egészségügyből, meg az oktatásból, hanem kurvasok, ennél nagyságrendileg több, mert úgy általában szarik a magyar kormány az állampolgáraira, úgy általában hanyagolja el a valódi feladatait, úgy általában rohad szét minden, ami állami kompetencia kellene legyen. Közben elpepecsel a Várba költözéssel is, és bepipul az alattvaló, mert persze, hogy fellöki a fedőt, amikor lelkiismeretesen babusgatnak huszadrandú kérdéseket, önös érdekeket, őt meg nem pátyolgatja senki. Dühös lesz. Meg demagóg.
A hatalom is tud, bír, képes demagóggá válni, természetesen számolatlanul meg is teszi ezt. Mondjuk amikor dicsőségjelentéseket szaval, és sorolja, hogy melyik közfeladatra mennyi pénzt juttatott (az apparátus, még csak nem is ő), valójában nem kegyet gyakorol, hanem újraoszt, és nem is a sajátját, hanem amit rábíztál, hogy okosan használjon fel. Elvégzi a munkáját, és erre veri a mellét, hogy ő mekkora faszagyerek, pedig pont ugyanazt csinálja, mint amikor te meghúzod a csavarokat, bepötyögöd az excel-táblát, vagy felmosod a padlót. Ezek a rutinfeladatok elégedettséggel töltenek el, nem diadalittas büszkeséggel, amit fitogtatsz két szalagátvágás és három pogácsa között. Ez a hencegés demagógiája.

Ha valaki nem pszichopata, tuti elolvad, de minimum meglágyul a kisgyerekekkel és/vagy kutyával operáló filmjelenetek láttán. Klasszikus narratívaeszköz, a jellemexpanzió filléres, ámde látens megoldása egy-egy szereplő szimpátiaindexének növelésére. Emellett, és talán elsődleges funkciója a néző bevonzása, miközben könnyedén lendül át a történetszáltól teljesen eltérő, esetleg abba nem is illeszkedő színek bekeverésének szerzői moráldilemmáján. Olcsó árukapcsolás, amiben az eredeti termék vagy nem kellően vonzó, vagy az alkotó nem hisz kellően a vonzerejében, ezért különféle mesterséges adalékanyagokkal, édesítőszerekkel dúsítja, sokszor a végén már saját maga sem ismer rá. Arcodhoz nyomják nyálas orrukat a kutyák, a gazdi ki nem mondott kívánságának engedelmeskedve falod a cukiságdemagógiát.

Professzionálisan eladni ma már amúgy külön szakma, nincs olyan porcikája a minket körbeölelő térnek, ahova nincs feltöltve egy önmagát kínáló ajánlat, vagy nem potenciális reklámhordozó. A primitív módszereket mindenki ismeri, csinos és lengén öltöztetett lányok, harsány szlogenek, tervezőasztalon született simulékony melódiák, csak itt és csak most action this day, árleszállítás, 0% thm, just do it. A meggyőzés mestersége, a szemfényvesztés és önfényezés dömpingje, ahol a hiányosságokat elhallgatják, az előnyöket felnagyítják. Nem csak tárgyiasult portékát árulnak, de vallást, ízlést ideológiát, épp ezért rokonítható a korábban már szálazgatott politikai demagógiával is. Sőt akár komplett identitást tukmálnak, sőtsőtsőt még a túlzás felsőfokának abszurdumáig is elmerészkednek, amikor legszebb országról, a benne található világlegszebb fővárosáról, all time of greatest népéről nagyképűsködnek, mindenféle objektív mutató, konkrét összehasonlítási alap nélkül, ahol már az egyéni gusztus vezérelte esztétikai kategóriák tudattalanjába, vagy az elfogultság ingoványos talajára tévednek. Minden marketing demagógia, minden reklám az érzelmeinket presszionálja, minden eladói aktus mögött ott a befolyásolás szándéka. Ne dőlj be a vásárlói demagógiának!

A demagógia genetikai hiba, konstruktőri tévedés, kollektív Achilles-sarkunk, egy olyan vírus, amit az ember érzelemvilága hordoz magában. Amíg érzelmek vannak bennünk, a demagógia is életképes, amíg a racionalitás nem tudja átvenni a hatalmat minden egyes sejtünk fölött, mindig felülfertőzzük önmagunkat. Ahol érzelem, ott befolyásolhatóság, ahol befolyásolhatóság, ott manipuláció, ahol érzelem és befolyásolhatóság és manipuláció, ott demagógia.

Képek forrása:
depositphotos.com/
http://chrispiascik.com
www.ycjournal.net