Tavaly a Balatonnal, idén pedig a Mátrával búcsúztattuk a nyarat. Majd 300 km, több mint egy nap alvás nélküli tekerés, a közepén hazánk legmagasabb hegyével...izgalmasnak ígérkezett.
Augusztus utolsó szombatján, hajnali 5 órakor gyülekezik a négy eszelős bringásból álló csapat. Pulóver és hosszúnadrág, Józsi barátomon nadrágból kettő is. Viccelődünk is vele, de alig 24 óra múlva már majd egészen másképp gondolkodunk erről... Én nemes egyszerűséggel egy úszógatyát rántok magamra, hátha a Mátra felé valahol utunkba kerül a Balaton is:D
Alig indulunk el, Márton felfigyel egy sziszegő hangra. Nofene, defekt 5 km után? Jól kezdődne ez is. Szerencsére nincs gond, de egy jó tanács mindenkinek: Subb Bass Monstert csak saját felelősségedre hallgass tekerés közben, mert furcsa sziszegő hangokat tartalmaz egynéhány muzsikája, és így a megtévesztés garantált:D. Ajánlom mondjuk inkább a Faithless-t - amivel én indítottam el a napot -, ők nem sziszegnek, ijedelemre fölöslegesen nem adnak okot:)
Ceglédig kényelmesen tekerünk a 441-esen. A főutakat nem szeretjük ugyan a nagy forgalom miatt, dehát ebben az országban mindennek ára van. A Mátrának Kecskemétről 40 km főútazás az ára...Cegléden Pisti barátom készít pár fotót, meg harapunk néhány falatot, aztán gurulunk is tovább Tápiószele felé, ahol igen gyorsan egy kocsmában találjuk magunkat:) Sör, mellé az otthoni szendvics ízei, a már magasabbra kúszott nap meleg sugarai mind a kitűnő hangulatot szolgálják.
Nem is siettetjük az indulást, és csak 9 előtt nem sokkal szedelőzködünk össze. Innen Farmoson keresztül Jászberény a cél, az alföld unalmas pusztáját pedig felváltják kisebb erdősávok, enyhe lankák. Az út minősége sajnos a klasszikus Jász megyei sztenderd: szőnyegbombázást idéző kráterek, az aszfaltcsík széle gyalog is járhatatlan, nemhogy két avagy négy keréken, így a két sávos közlekedés itt elképzelhetetlen. Jászberény után javul a helyzet, Jászárokszállás felé kiváló minőségű aszfalton csoroghatunk. Pár kilométeren keresztül egy zenélő fagyiskocsit is beveszünk a csapatba, majd Jászárokszálláson újabb kocsmai megálló következik.
Itt Józsi alig fél óra alatt, nyugodt sörözgetés és anekdotázás közben hanyag eleganciával leteker még plusz száz km-t...és nem látszik az arcán semmi erőlködés. Jó erőben van a srác, ugye?:D 99,99 km/h-s csúcssebességgel repeszt jobb pillanataiban:D. Mi is csak nehezen fogjuk fel, hogy is csinálja, de aztán fény derül a turpisságra: miközben a bringája Pisti gépéhez volt támasztva, a rádiós kilométerórája elektroszexuális kapcsolatot létesített Pisti kilométerórájának mágnesével. Így Józsi órája teljes eksztázisban pörgött, mi pedig mit sem sejtve erről a frissen létesült digitális szerelemről, gyanútlanul hűsöltünk az árnyékban.
Vámosgyörk-Atkár-Gyöngyös programpont következik ezután. Gyöngyösön lerohanjuk minden multi legmultibbját, és kiforgatjuk teljes kakaó, illetve energiaital-vagyonából. Három óra körül elkezdjük a hegymenetet, és innentől szét-szét szakadozunk, hisz az a legjobb, ha mindenki a saját ritmusában gyűrheti a kilométereket. Mátrafüreden, majd később Mátraházán bevárjuk egymást, pihenővel egybekötve. Füredig még rengeteg bringással találkozunk, főleg a tekerésnek nekifeszült női idomok vonzzák a tekintetünket:) Füred után már kevesebb a kerékpáros, de azért látunk még bicajt pont eleget, hiszen vasárnap rendezik a Mátra-maratont, így kocsikkal cipelik fel a jobbnál jobb kétkerekűeket, meg persze edzenek is sokan a másnapi megpróbáltatásra.
A Mátra azért ideális hegy bringásoknak, mert fokozatos terhelést tesz lehetővé. Füredig alig pár %-os a meredeksége, onnan Mátraházáig már bedurvul, de az igazi zúzás a Kékestetőre vezető 4-5 km. A 10-13% körüli meredekség, a kegyetlen hajtűkanyarok, és a folyamatos emelkedés pillanatnyi szusszanást sem engedélyeznek. Vannak könnyebb részek ugyan, de az csak pont arra elég, hogy az ember elborzadjon, hogy a következő kanyar után mi vár rá. Tekersz, és csak egy távoli remény, hogy egyszer vége lesz majd. De mindig jön egy újabb kanyar, és nem akar elfogyni sehogysem. Végre odaérsz a parkolóhoz, de korai még örömködni. Következik a büfésor, és azon gondolkodsz, hogy mennyit esznek-isznak itt az emberek, mert a büfésor nem akar végetérni. Aztán elfogynak a bódék, és megint erdő. Mi a fene, hát nem is a Kékestetőre megyek, hanem vhol az Alpokban küzdök? Ki rakott át, és miért? Mikor, és hogy nem vettem észre? Aztán egyszer csak kerítés, balra pedig egy 30 m-es murvás kaptató...ott a tető, a fene egye meg, hogy koptatta volna meg egy kicsit jobban a sok évmillió alatt a szél...De már minden rendben, mert fent vagy, és mostmár megint erős vagy, kikezdhetetlen és nagyarc, mert mögötted van a Minden.
"...aztán felszaladunk a Kékesre" - csúszott ki Pisti szájából valamelyik kocsmában. Hát ha nem is szaladtunk, de felgyűrtük magunkat, és eszünkbe se jutott belehalni. "Őrültség" - kapjuk meg mindenhonnan, de mi azért folyton-folyvást megcsináljuk. Mindig nekiindulunk, és közben érezzük a legjobban, hogy dehogyis őrültség. Ez az Életünk, és akkor halnánk bele, ha nem csinálhatnánk.
Felszaladni a Kékesre...hát az is lehet, hogy Pisti tényleg szaladt:), mert ő ért fel elsőnek. Fent majd egy óra fotózkodás, kacérkodás a sípályán való lejövetel gondolatával:), lazítás. Később lefelé a száguldás, 60km/h feletti siklás; kanyarokba beesni félelem nélkül, de azért okos tartózkodással, mert itt aztán könnyen el lehet szállni. Mátraházáig a discman-ből másfél tracknyi mp3 csöpög le, felfele majd fél album volt a fogyasztása:D De akár felfelé, akár lefelé mentünk, előtte mindannyian eszeveszett keresgélésbe kezdtünk a ketyeréinken, hogy a lehető legjobb zenét válasszuk ki a magunkkal hozott sok gigányi muzsikából:)
Mátraházától mire leérünk Gyöngyösre, be is sötétedik, így épp itt az ideje egy újabb kocsmatuningnak:) Józsi lábfájását kalciumos pezsgőtablettával gyógyítjuk, alváshiányunkat rummal megöntözött kávéval semlegesítjük. Este 11 körül indulunk el Gyöngyösről, jó 110 km vár még ránk hazafelé.
Hamarosan kiderül, hogy több kávé kellett volna...és talán még több rum:D. Ránktör az álmosság, és kicsit megül a hangulatunk is. Holtpont, amiből kijutni kávé és energiaitalok segítségével lehet. Jászberényig nagyon hosszúnak tűnik az út, hosszabbnak, mint amit eddig összesen tekertünk. Viszont legalább van időnk megvitatni Mártonnal a grúz-orosz konfliktust. Aztán egyszer csak feltünedeznek a fények, és a kerékpárosok oázisának is bátran nevezhető Tesco-parkoló:) Kávé, energiaital, torta, müzliszelet, ásványvíz...fogunk mindent, amit félig lecsukódott szemünkön keresztül még meglátunk. Kis alvás, aztán vissza az útra!
És ekkor újabb nehézséggel szembesülünk: elkezd hűlni a levegő. Drasztikusan. Az előrejelzések 13-14 fokot jósoltak arra az éjszakára, úgyhogy nem igazán vagyunk ennél hidegebbre felkészülve. Én úszógatyában, még mindig a Balatont keresgélve:D De a többiek sem állnak sokkal jobban. Széldzseki, pulóver van ugyan mindegyikünknél, de ez nagyon kevésnek bizonyul. Egyetlen egy ember nevethet ezen az egészen, akinek dupla hosszúnadrágkészletén még alig pár órával ezelőtt mi nevettünk: bizony, Józsi előrelátó volt, és ekkor, az éjszaka közepén nagyon irigyeljük:)
Jászberénytől visszafelé tehát fázunk. Nagyon fázunk. A rádiós kilométeróra hőmérője pedig semmi jóval nem biztat. Pár kilométerenként nézzük, és a tendencia egyikünknek sem tetszik: 11,3 fok; 10,5 fok; 9,6 fok..."Kékestetőn akár talajmenti fagy is lehet" - találgatjuk. Az biztos, hogy március-április óta a leghidegebb éjszakát éljük. Kezünk a kormányon pirosodik, ujjaink gyorsan elgémberednek. Az odafele megtapasztalt útviszonyok pedig még rátesznek egy lapáttal: keményen kell markolni a kormányt, nehogy azt egy-egy kátyú kiüsse a kezünkből. Csak egy perec hiányozna még itt nekünk... De megyünk rendíthetetlenül, és közben egy fűtött kocsmáról ábrándozunk:)
És egyszercsak a fűtött kocsma ott áll előttünk. A semmi közepén, két szénakazal között, éjjel 3 órakor találunk egy éjjel-nappal nyitvatartó presszót...beszarás:). Tea és kávé, relaxáció, a sör már rég nem jut eszünkbe:D. Közben csekkoljuk tovább a hőmérsékletet: 8,7; 8,2... és a mélypont: 6,2 fok. A meteorológiai szolgálat mostantól nem autentikus hírforrás számunkra, a 13-14 fokos jövendölés az évtized legnagyobb tévedései közé sorolható:) Nem baj, jó helyen vagyunk, fűtenek és főznek ránk:)
De azért csak tovább kell menni egy idő után, hiszen valamikor haza is akarunk érni. Szedelőzködés, és irány Farmos. Kezd világosodni, és talán a hőmérséklet is emelkedni, bár ez utóbbit csak a számok igazolják, mi ebből semmit nem érzünk. Legelől Józsi barátom nyomja, és vagy a kalciumtabletták, vagy a tundrai viszonyokhoz összeválogatott ruhakollekciója teszi, de kiváló erőben van. Ha mindhárman a biciklijére hurkolnánk magunkat, talán még haza is tudna húzni minket:) Tápiószelén kocsmát keresünk, de mindegyik zárva, egyet kivéve: amelyik éppen most zár. Szokatlan, de a puszta közepén álló kocsma is szokatlan volt, és ha ott nem panaszkodtunk, akkor itt se tegyük:).
Nem sokkal később amúgy is sikerül kifogni egy autós büfét, így tulajdonképpen minden a szánk íze szerint történik. Megszépülnek az elmúlt, fogvacogtató órák is. A nap is magasabbra kapaszkodik, és innen már csak egy 40 km van hátra. Cegléd előtt még azért majdnem lebólintom a kormányt, úgy rámtör az álmosság, de egy energiaital kitámasztja a szemhéjamat. A ceglédi vasúti felüljáró az utolsó "hegyünk", amire már úgy megyünk fel, mintha síkon tekernénk:) Innen egy nagy rohanás Kecskemétig. Fáradtságnak egyikünkön sincs semmi nyoma, talán csak a ránk izzadt piszokból lehetne rájönni, hogy nem most, hanem több mint egy nappal ezelőtt indultunk a Mátra meghódítására.
270km hegymenettel, és alig 14 óra menetidő. Remek teljesítmény, és valószínűleg belefértünk volna a 24 órába is, ha nem tör ránk a szibériai hideg. De ez így volt jó, ahogy megtörtént, sem elvenni belőle, sem hozzátenni nem kell. Nem lesz könnyű túlszárnyalni ezt a szezonzárást jövőre, de mi azért biztosan megpróbáljuk.
Utolsó kommentek