Egy kereskedelmi rádió egészséges működése a profitabilitásában nyilvánul meg, ezért a népszerűséget kell hajszolnia, hogy a hirdetőknek minél jobb áron adhassa a reklámblokkjait. Rágógumizene, felületes dialógusok, zsigeri poénok. Felvállalhat persze közszolgálati, kulturális funkciókat a tulajdonos jóindulatától, mentalitásától, elkötelezettségétől függően, ugyanakkor ez a pénztárca rovására megy, és persze más üzleti vállalkozás nyereségessége mellett el lehet hullatni efféle passzióra akár százmilliókat is, de azért ez a jószolgálatiság nálunk nem túl jellemző. Mecenatúra a neve ennek a tevékenységnek, és a szellemi tartalmak létrejöttének általában elengedhetetlen feltétele - nevéből adódóan is - már legalább kétezer-párszáz éve (ebben a megközelítésben a művészetet nyugodtan párosíthatjuk a koldulás intézményével). Motiváció lehet viszont a politikai, ideológiai, hitbeli függőség, amikor valaki missziójának tekinti saját értékrendjének közvetítését, és egy torzított, monokróm univerzumot hoz létre, és ha ezt több tábor párhuzamos univerzuma is leköveti, a kánonból kialakulhat egy többé-kevésbé megfelelő összhangzás, aminek a komplexitásában ott van az objektív ítélet megalkotásának lehetősége.

A kezdetben kettő, mára egyre olvadt országos kereskedelmi rádiófrekvenciákon ez a fajta szellemiség sem a Sláger/Danubius, sem a Neo/Class páros esetében nem igazán jelent meg, a kötelező körökön kívül nem tettek gesztusokat, és ezzel talán nincs is különösebb baj, sőt, külön hálásak lehetünk, hogy a hírszerkesztésen és a kormányzati hirdetéseken túl a politikai marketing sem fertőzte felül őket. Miközben ez várható is volt persze, hiszen primer funkció a tömegszórakoztatás, aminek egyik legfőbb kritériuma, hogy minimalizáljuk az elvesztés kockázatát, a taszítást, ebbe nem fér bele az, hogy mindenáron lenyomjuk minden egyes szembejövő torkán saját vallásunkat.
Ez ugye egy sokkal ügyesebb menedzsment, mint a közmédia nézettségi-hallgatottsági számokban is megmutatkozó közvetlen agymosás-technikája, mert bármennyire is igénytelen, bazári, emészthetetlen a zaja ezeknek a kereskedelmi rádióknak, mégiscsak megmaradtak eredeti rendeltetésüknél, piaci szerepüknél. Kiszolgálták a maguk igencsak jelentős közönségét, mert függetlenül a technológiai fejlődés által kezünkbe adott szelekciós opcióinktól, a mostmár kilencmillióból a legtöbben továbbra is az alacsonykultúra rabszolgáinak díszes seregét növelik.