Beteges izgalommal számolgatja a kalóriákat, zabálja a csirkecombok helyett a fitneszműsorokat, és sanyargatja magát edzőtermekben a mínuszdekákért. A horoszkóp mellett elsőszámú néphülyítéssé lépett elő az élményfogyás és a wellness-kultusz.
Közben hamisítatlan magyaros irigységgel figyeli a lassan leggazdagabb honfitársunkká érő és egyre zsírosabb Norbit, a duci törpeként kezdő tréningpápát, az emberi hülyeség eme legzseniálisabb vámszedőjét. Aki lyukat beszél az ember hasába, lyukat a sok mindentől féltve őrzött pénztárcájába. Porszívóügynök ekkora karriert még nem futott be sehol. Ha újraszületnék, porszívóügynök lennék. Egy koleszteringyilkos porszívóügynök.
Dehát nem így alakult, ezért mi, a nagy társadalmi méregtelenítőprogram analfabétái, akik nem találjuk helyünket a kalóriatáblázat egyetlen valamirevaló rubrikájában sem, számkivetettként tengődünk kilóink tengerének hascsikarásos hullámain, és öntudatlanul, lelkiismeretfurdalás nélkül habzsoljuk nagyszüleink zserbóját. Óh, mi tudatlanok!
Persze, „nem kell folyton zabálni”. Átesni a lónak a túlsó felére. Merthogy az éhenkórász aszalthasúaké lötyög, a falánk mangalicáknak viszont lefolyik a seggük a nyeregben.
A léböjt kúrától megvilágosodott aszkétalelkűek naponta felállnak a mérlegre, belenéznek a tükörbe, és közben elfelejtkeznek arról a szimpla tényről, hogy testalkatunk paraméterei nagy vonalakban legalábbis a genetikai kódokba vannak beleégetve. Így, ha nem tetszik, amit látnak, a depresszió a minimális társadalmi elvárás. Nehogy boldog legyél, az élet nem arra való! Update your life, és akkor majd lesz sunshine. De addig nyomás az edzőterembe az erőltetett élményért (mosolyogj, ha beleszakadsz is), óránként 3000 felülés. Ne aggódj, az amerikai elitkommandó tagbaszakadt, marcona legényei is röhögve lenyomnak ennyit, akkor neked miért ne sikerülne?
Ha futni támad kedved, ki ne merészkedj a zöldbe. Ott a futópad. Ha biciklizni, ne vágyj a szabadba. Spinning a trendi. Az edzőterem verejtékcseppektől felduzzasztott páratartalmú atmoszférája sokkal egészségesebb, mint a mezők, rétek oxigéndús levegője. Az oxigén hasznosítása egyébként is az emberiséggel egyidős, elavult technológia. Készülj fel a váltásra!
Ezt hirdetik a professzionális életmód-tanácsadók is, meg még sok mást is. „Naponta legalább ötször…húst még véletlenül se…napra ne menj…csak forralt tejet…ásványvíz a szupermarketből, natúr csapvízzel ne is mérgezd magad….levegőt se vegyél, az is ártalmas…”. Egy nagy, a külvilágtól hermetikusan elzáró üvegbúra egy igazán tartalmas élet ígéretét kínálná nekik.
Nem feledkezhetünk el a konformista túltenyésztés szülte népbetegségről, a testet-lelket sivár pusztasággá változtató, nálunk a pszichiátriai kultúra hiánya miatt fokozottan tűzveszélyes bulémia/anorexia gonosz szándékú testvérpárjáról. Enni, öklendezni, enni, öklendezni, ez a szinuszgörbe pusztítja sokak életét. A fertőzés gazdateste, a divat és modellek világa valójában egy önmagáért létező, belterjes és degenerált dimenzió. A meglehetősen természetellenesen viselkedő, feminim hanghordozású, piperkőc stylist-ok, divatdiktátorok lidérces álmaikban ihletődött ruháit fakó arcú élőhalottak mutatják be. Zombik farsangi báljától alél el a világ.
Az intellektuális vákuum kihasználásának viszont megvan a valódi elitkategóriája is: a tízpercenként fél kilós fogyást ígérő fülbevaló, vagy a deréktáji görgőzés révén a test izzadási kvóciensét megtöbbszöröző mágikus csodaöv az ostoba hiszékenység korántsem támadhatatlan pontját találta meg. Ha valami térdre kényszeríti valaha is a Schobert-birodalom ugrabugráló tornaistenét, az biztos nem egy bokaficam lesz. De a csodaöv, mint valami részeg családfő nadrágszíja, képes lehet őt megfenyíteni.
De legalább fogy a magyar…IQ-ból is. Agyi anorexiahullám söpör végig rajtunk, a végén nem marad más a fejünkben egy halott csontdarabnál. Ez még rémisztőbb lesz, mint a divatbemutatók kiálló szegycsontú zombimodelleinek tánca.
De mielőtt idáig jutnánk, én még eszek egy jóízűt: az élvezettől kétrét görnyedve, fennakadt szemekkel és táguló orrlyukakkal megmártogatom ujjaimat Mariska néni mócsingos körömpörköltfürdőjében, de az is lehet, hogy a zsírban tocsogó jófajta kis házikocsonyát választom. Kis nehezéknek utánaküldök pár darab hájassüteményt, és leöblítem az egészet valami vérforraló vörössel. Majd a világbéke mennyei érzületével az arcomon szundítok pár órácskát…
Aztán elmegyek biciklizni.
Utolsó kommentek