yossarian

Ha a demokrácia szót meghallom, mindig az a kép jelenik meg előttem, amikor egy halva született csecsemőt vesz körbe és bálványoz az egész világ. Túl azon, hogy a demokráciát már rég be kellett volna gyűrni a sublót legmélyére, és kitalálni helyette valami mást [hogy mit, fogalmam sincs, de mivel nem vagyok teoretikus, így ez nem is az én dolgom, bár ha jól megfizetnek, hajlandó vagyok töprengeni a problémán:)], és túl azon, hogy az emberi természet alapvetően ellentétes a demokrácia eszményiségével és moráljával, a történelmileg sokkal szerencsésebb éghajlatú országokban még csak-csak, de nálunk már annál reménytelenebb a kísérlet a működtetésére.
Miért is? Legújabbkori demokráciánk buján és orrfacsaróan lábszagú, és a kérdésre, hogy miért korrupt a miniszterelnöktől a vécésnéniig itt mindenki, hogy miért pöckölgetjük a cigarettacsikkeket olyan pökhendien és nagyvonalúan, hogy miért lopjuk el a munkahelyünkről még a rozsdát is, hogy miért közlekedünk még gyalog is olyan ellenségesen és minden előzékenység nélkül, az utunkat keresztezőnek az elsőbbséget meg nem adva, sőt tekintetünkkel szinte felnyársalva...szóval mindezekre, és még ezer más kérdésre a választ Márai már a múlt század 30-as éveiben megadta:

"Angol szokás szerint közös poggyászkocsiba dobálták fel a málhákat, s nem adtak vevényt. Megkérdeztem tőlük, hogyan kapom meg Párizsban a bőröndjeimet. "Majd rámutat" - mondta az egyik, és csodálkozva nézett.
- S elhiszik? - kérdeztem.
Kivette szájából a cigarettát.
- No hallja? - mondja az európai katona őszinte elképedéssel és rossz németséggel. - Csak nem fog hazudni?...
Szólt valamit társának angolul, fejcsóválva ment odébb, s néha gyanakodva visszanézett."

(Márai Sándor: Egy polgár vallomásai)