Így télbe fordulva fel kell tenni egy kérdést, ami annyira nyilvánvaló, hogy eddigi felnemtettsége vagy az én beteges észjárásomat bizonyítja, vagy - hogy aportáljak ide egy brutálképzavart - inkább általános nemtörődöm-vakfolt, aminek súlytalansága nem égeti át a társadalmi ingerküszöb értelmiségi elit által kollektivizált, szűklátókörű szigetelését:

vajon éghajlati adottságaink valóban lehetővé teszik-e köztereinken a szökőkutak nagyszámú előfordultatását?

Tekintsünk el attól, hogy egyébként ezen szökőkutak nagy része merőben fantáziátlan és ötlettelen kézmosoda, mert ugye nem lehet mindenkinek Concorde-tere. Ne foglalkozzunk azzal sem, hogy újabban terjed az ún. fürdőszökőkút-dizájn (a szökőkutak wellness-programja), amiben a kis Jolánka a nuniját, a kis Janika meg a pöcsét tudja nyilvánosan mosogatni, fiatal korukra tekintettel közszeméremsértés büntetőjogi terhe nélkül, miközben ezek a miniatürizált és diszkriminatív, nagykorúakat a felhőtlen szórakoztatásból kirekesztő strandok tényleg elég otrombán tudnak mutatni imitt-amott (műkövesített placc, közepén egy horpadással, a horpadásból alacsonyan ugyan, de mégis kimeredező csövekkel). Azzal se törődjünk, hogy enyhe fetisizmusból vagy moduláris raktárunk szűkösségéből adódóan túltengésesek vagyunk szőkőkútilag, mondhatni szökőkúti-fertőzésünk van, dehát ebből kigyógyulni nem lehetetlenség, egyszer majdcsak felfedezzük, hogy más díszítőelemeknek is van létjogosultsága, és akkor majd azokkal esünk szerelembe.

De ezek a műremekek így télen mutatkoznak meg igazi szépségükben: kapnak egy műanyag fóliát tetőtől-talpig, és egy zsineggel körbetekerve mumifikájuk őket a tavaszi reanimálásig. A jellemzően fekete fólia halotti lepelbe burkolja az egész miskulanciát, és ezek között a változó méretű és formájú, sőt talán ijesztő gyászhuszárok között tengetve depressziós hangulatú téli hónapjainkat tényleg még vigadni is sírva tudunk csak. A nagyobbakat körbecsempézzük, szintén valamilyen fekete burkolattal. A fürdőszökőkutakat viszont öltöztetni sem tudjuk, azok ideiglenesen kiherélve rondulnak bele ebbe a fekete-szürkébe, a semmivel tetézve a sivárat.

Van persze néhány kivétel, ahol a zsineg helyett karácsonyfa-égőket aggatnak a delikvensre, de ez meg olyan, mint amikor a szlovákiai magyarverés után ejnyebejnyézünk (off). Pótcselekvés, mert érezzük, hogy valami itt nagyon nincs rendben, de nem a lényeget ragadjuk meg, mert ahhoz vagy túl gyávák, vagy túl hülyék vagyunk.

Uszkve 6-7 hónapon keresztül kárhoztatjuk a köztereinket erre az állapotra, amire rá lehet fogni, hogy ezek a hónapok turisztikailag nem relevánsak, na de hát nem csak turisták tévednek errefelé, hanem állandó jelleggel itt állomásozó emberszerű lények, valamilyen magyar nép is előfordul és tiszteletét, avagy tiszteletlenségét teszi nap, mint nap ezeken a helyeken. Ők nem fontosak? Őket nem kell szeretni? Jó persze, őket nem kell arra rávenni, hogy máskor is visszajöjjenek, mert hát ugye el se mennek. Ha tehetnék, talán megtennék, és pont az ilyen apróságok, vagy látszatra apróságok miatt, mint ez a szökőkút-kérdés.
Irtsuk ki tehát a szökőkutakat? Építsünk jégkunyhókat, és nyáron meg zárjuk őket légkondícionált sátrakba, és hűtsük őket, hogy el ne olvadjanak? Ehhez még plusz három Paks sem lenne elég, meg hát belerokkannánk a villanyszámlába az első hőségriadó után. Nem jó ez így sehogy sem, átmeneti ország vagyunk, sokfajta szempontból. Időjárásban meg pláne.
Van négy évszakunk. Van havunk - már ha éppen van, van napfényes nyarunk - már ha éppen van, van színes-faleveles erdőnk - már ha éppen van, van fokozatosan virágba boruló tavaszunk - már ha éppen van. Van mindenünk, és ha én egyébként irigylem is a botswanai néptől az egész éves napsütést, ők egész biztosan irigylik tőlem - már ha tudják, hogy nálunk ilyen is van - a mindent csendesen fehérbe öltöztető hóesést. Ez van tehát nekünk, van mindenünk, és ezzel lehet, kellene jól gazdálkodni.
Vagyis ha kitaláljuk, hogy szökőkutat építünk, akkor azt először is tervezzük meg ötletesen, ne csak pár lyuk legyen, amiből pisál a föld, hanem úgy egyébként is jó legyen ránézni. Másodszor pedig tervezzük négy évszakra, legyen elképzelésünk arra az időszakra is, amikor éppen nem engedjük pisálni, mert lefagy a csúnyája.
Mondjuk húzzunk a tetejére egy mamutfenyőt, ezzel is lehet növelni statisztikailag a zöldfelületet. Vagy rúdtáncoltassunk lányokat rajta, bár akkor meg jön az ORTT panaszbizottság a 12-es karikával, meg egyébként is, ha megfáznak a lányok, akkor a tb-jüket ki fizeti? De fagyálló folyadékot is cirkuláltathatnánk bennük esetleg, viszont akkor tényleg csak nézni lehetne őket, inni csak az elhalálozás fenyegetettsége mellett.
Talán az utóbbi kettő elegye: a rúdtáncoló lányok hívnák fel a figyelmet a hedonisztikus életvezetés, a mértéktelen vízivás veszélyeire...több legyet egy csapásra: kisgyermekes szülők felvilágosítási problémáit megkönnyítendő, a visszafogott és mértéktartó életmódot propagálandó, az amszterdami vörösnegyedet népszerűségi indexben beelőzendő, a türelmi zónák kijelölésének anomáliáját feloldandó, a stricik és kurvák megadóztatását elősegítendő, az amerikai pitét ténylegesen 12-es karikássá tevő...
Na ugye, mennyi mindent tudunk orvosolni, ha megoldjuk a szökőkút-problémát?