A mamutok sohasem kiváló előrelátásukról voltak híresek. Ostobaságuk, adaptálódásra képtelen primitív agyműködésük, lassú reakcióidejük csak a katasztrófikus nagyságrendű kihaláshoz volt elegendő, a túlélésre esélyt sem nyújtott.

Az ókori Rómát mamutalakzatba torkolló evolúciója fektette két vállra. Napóleon óriásállata az eltiporlásra kiszemelt, önmaguk is a mamutizálódás ilyen-olyan fokán tartózkodó elefántok dárdáitól rogyott össze. A hitleri mamut öklelt erre, öklelt arra, aztán végkimerült, szerencsére. A szovjet meg egyszerűen csak éhenhalt.

Az informatikai- és multimédiaiparra is érvényes ez a törvényszerűség:
- a Microsoft már ma is az agonizáló mamutstádiumban van, bár ezt még maguk, maguknak sem ismerik be. A szoftveripar mellett a konzolpiacra törtek be nem is olyan régen, de a Nintendo Wii mind Bill Gates, mind a Sony számításait keresztülhúzta. Az internetes szcénát meg a szokásos erkölcstelen, korrupt stratégiájuk sem segített meghódítani, többször diszkvalifikálták őket, és ha éppen nem, akkor is a szükséges felismerőképesség hiányában rossz helyre tették a kereket;
-  a játékpiacot gyarmatosította többek között az Electronic Arts, de kevés utáltabb név van ma a hardcore gamerek körében, mint az EA Games;
- a hanglemezkiadók (a név már önmagában és jó ideje anakronisztikus) haláltusájukban orvos helyett ügyvédhez rohangálnak, de ahelyett, hogy végrendelkeznének, inkább tulajdonjogi utóvédharcot folytatnak. Kinyírták a napstert, jött az audiogalaxy. Aztán winMX, soulseek, különféle warezek, dc++, torrent. Ezek egyikét-másikát sírba tették ugyan, de mire megtörölhették volna izzadtságtól és sebláztól nedves homlokukat, megint ott figyelt a p2p-banditák gépein a grabbelt muzsika;

Tetszettek volna Önöknek forradalmat csinálni!

Mert valamikor a 90-es évek elején már kopogtattak az mpeg szabvánnyal különféle szabadalmi hivatalok ajtajain, és ha a mamut kicsit okosabb vagy legalább élesebb látású, akkor ő maga áll a technikai forradalom élére. Saját maga kezdi el lecserélni a cd formátumot mp3-ra, saját maga ösztönzi a japán high-tech gyártóipart az akár hűtőgépekbe implantált szoftveres mp3-lejátszás fejlesztésére, ami napjainkra gyakorlatilag teljes egészében meg is valósult és kiteljesedett. Pénzt vághatna zsebre, hízhatna még - ha nem is olyan ütemben, mint korábban -, és etethetné művészkölkeit tovább.

De nem, a mamut hülye. A mamut akkor dögöljön meg.
(Kasza Tibi meg nekem ne panaszkodjon a zeneipar haldoklásáról, éhkoppon maradó zenészekről az Audi TT volánja mögött)

Mivelhogy nem ítéltetett öröklétre a cd, vagy a dvd. Nem ítéltetett öröklétre az mp3 sem. Ezek kultúraközvetítő eszközök, és ahogy a papirusznádat vagy a lúdtollat kiverte kezünkből a fejlődés, úgy megtörténik ez a bakelittel, a krómozott magnókazettával, a vhs-el, és meg fog történni az ipod-al, pda-val vagy a divx-es avi-val is.

A siránkozás pedig csak a pusztulásra, kipusztulásra elég. Nyavalyognak a filmkészítők, mert meredeken esnek a bevételek. A pornófilmesek egyenesen az amerikai kormányhoz fordulnak zsetonért. Pedig dugást, lövöldözést mindig és mindenhol el lehet adni, csak éppen meg kell találni az utat a fogyasztóig. Ha nincs út, törni kell. Felfedezni és kitaposni.
Az értékteremtő művészeket, a kultúrát pedig nem az illegális letöltések, hanem a tesze-tosza mamutirányító, profitfetisizmusából kigyógyulni nem tudó, harácsoló menedzser és/vagy tulajdonos lehetetleníti el. Aki ahelyett, hogy új lehetőségeket keresne, még akkor is húzogatja a nyeszlett bőrt agyonnyúzott tehene emlőjén, amikor szerencsétlen jószág már csak csont és bőr, a lélek is csak hálni jár belé.

Ez a nekrofilkapitalizmus.