A mamutembriók - alkalmazkodva leendő fajtársaik elvárásaihoz - már a dollárbűzös keltetőben, lelkes kapitálkonverziójuk epilepsziás rohamai közepette önkéntes dns-dekonstrukciót hajtanak végre magukon.

 

            A leginnovatívabbak, legprogresszívebbek közé tartozó google-csoporttól, és a felvásárolt youtube-tól nekem szokatlan a beszariság. Eleddig egészen jól elvoltak, a felületen értékesített reklámok bevételeiből csorgattak vissza a hang- és videóanyagok tulajdonosainak, márha azok szerzői jogi védelem alá estek éppen, és a tulajdonjogot birtokló kiadók nemtetszésüket fejezték ki emiatt. Jut is, marad is, a reakciós kiadóvállalatok dühe pedig kellőképpen hangtompítva.

 

            A pekingi olimpia idején rendszeresíttetek egy konstrukciót, és ez volt az első, bár a maga idejében érthető és el nem ítélhető lépés a romlás útján: néhány videót elérhetetlenné tettek, de csak bizonyos országokban, merthogy ott exkluzív szerződések köttettek médiacégek és az olimpiai közvetítési jogokat birtokló NOB között az on-line közvetítésre vonatkozóan. Ez 2008-ban még működött, meg még pár évig működni is fog, de azt tudomásul kell venni, hogy belátható időn belül el fogja árasztani az internetes közeget az ugyan amatőr, de egyre jobb minőségű audiovizuális tartalom. Ahogyan a hírmonopóliumok is kezdenek ledőlni a blogok által, így a professzionális média más szegmenseit is támadás fogja érni a társadalmi önkifejezési orgazmus felől (hogy ez jó vagy sem, a hitelesség és az etika problémáit képesek leszünk-e kezelni, az most nem ide tartozik).

 

            Ám legyen, a youtube ne faljon olimpiát még, egyelőre nézzük tévében, vagy on-line előfizetéssel, aztán néhány év múlva mind a mobilkommunikációs technológia, mind a háttértárolók kapacitása eléri azt a szintet, amikor a tőkeorientált médiavállalkozások a puszta létük érdekében kénytelenek lesznek többet nyújtani, mint a csupasz kép- és hanganyag, és eladni nem ezeket, hanem a prémium szolgáltatásaikat fogják (extra minőség, harmincmillió lehetséges kameraállás, speciális és exkluzív tartalmak, stb.).

 

            A jelen védelme jogos harc, mégha végső soron reménytelen is.

 

            A konstrukció viszont tovább él, és a már rég nemzőképtelenné tett parlagot is kényszeresen megbaszó nekrofilkapitalista rögeszméjének, a múlt szipolyozásának szolgálatába állították. Videóklippeket - maiakat és régebbieket - tiltanak le, megint nem minden országban, csak ahol éppen kedvük és szerződésük, kicsi szívük ezt diktálja. Videóklippeket, melyek most is, meg mindenkor is leginkább promóciós céllal készülnek, és ha a tesco gazdaságos kiadványokért nem kell fizetnünk egy fillért sem (közvetlenül ugyan nem, de közvetve - a termékeken keresztül - persze igen), akkor hadd kerüljön nekem semmibe az, hogy eldönthessem, az új metallica album szar, avagy sem. 20 évvel ezelőtti aerosmith vagy new order esetében meg ez fokozottan igaz, mert gondolom ma már kevesen rohangálnak on-line vagy off-line (kétlábon, telitalppal) a pump-ért. Ha meg nem is ismerik, mert nem lehet találkozni a klippel, akkor meg senki.

            Jellemzően a warner(wmg) a legszarjankóbb, a sony (amely egyébként mindig is talán a legmozgékonyabb mamutok közé tartozott, lásd atracplus) még saját maga is pakol fel videóklippeket a youtube-ra. Arra a youtube-ra, amelyik ezen konstrukció működtetése által létrehozta az internet fajelméletét: szembemenetelve a kozmopolitalizálódó világgal is ott tesz különbséget nemzet és nemzet között, abban a közegben, ahol ez eddig nem volt szokás, és a legnagyobb gyalázatok közé számított. Igen, a youtube rasszista, önkényesen foszt meg kulturális javaktól embereket, nemzetük, de legalábbis tartózkodási helyük alapján szelektálva. Virtuális sárga csillagokat osztogat, büntet és jutalmaz, mint egy felsőbbrendű.

            Én meg megváltoztatom a vérvonalamat, fake ip-címmel nyitom szememet erre a világra, hitler meg bekaphatja.

            Persze a youtube nem hitler, de mamutembrionális sziluettjében azért már felfedezhető a kultúrdiktátor néhány arcvonása.

 

            Vannak még másfajta konstrukciók is. Továbbra is él a letörlés mechanizmusa, amelynek használata egyébiránt minden háttértár-gazdász joga és kötelessége, megfelelő indokok mellett. Megfelelő indokkal eltávolítható, sőt eltávolítandó a hardcore-pornó, a holokauszttagadás, a niggerezés, a kereszténygyalázás, és a tears for fears. Ez utóbbit szerzői jogi indokkal likvidálják, és az ítéletvégrehajtásnak legalábbis eme módja iránt semmi kifogásunk nem lehet. Kiadótulajdonos leszól, perrel fenyeget, youtube töröl, felhasználó újra feltölt, egyre több felhasználó újra feltölt, és egy tears for fears helyébe tíz lép...hol itt a probléma?

 

            A jelen védelme jogos harc, mégha végső soron értelmetlen is.

 

            Újabban viszont felütötte fejét egy harmadik konstrukció is: a videót nem, csak az alatta lévő audiósávot törlik. Beckham-rajongó készít egy kis klippet a kedvencéről, alápakolja a linkin parkot, bepromózza az iwiw-en, megnézik párszázan, megdicsérik érte, kebel dagad a büszkeségtől, és más beckham-rajongók elmorzsolnak pár könnycseppet a szemük sarkában. Aztán rábukkan erre a klippre egy youtube-moderátor, vagy a rendszert szondázó checking-bot, és süket csöndet parancsol feltétlen kötelességtudatában és dühében. Elnémítják a videót, zajlik a vámszedés a rajongói hevület könnycseppeiből is.

            Nem lesz közhelymentesebb a születésnapi videó stevie wonder hangja nélkül, a bkv leghumorosabb sofőrjének szavai vesznek el a videó alatti komplett audiósáv kicsúsztatása miatt, és az amatőr művészi fotók nagy nyilvánosság előtti slideshow-premierjét hangulati aláfestésétől megfosztani sem különösebben elegáns.

            Érthetetlen faragatlanság, modernkori barbarizmus.

 

            De mindig eljövend a kor, amelyik kiveri a kőbaltát a kézből. Az informatika világában a hatalomváltás amúgy is igen gyorsan szokott megtörténni, a szerverkapacitások nemhogy naponta, de szinte már óránként duplázódnak, és könnyen hűtlenné válhatnak a felhasználók a youtube felületéhez, ha máshol többet, kőbaltás valagonrúgások helyett egy tökösebb videómegosztó hálózatot találnak. Az éppen a google által trónfosztott altavista például sokat mesélhetne erről.

            A szerzői jog megújulására is vannak elképzelések: a creative common license tökéletlensége és relatív kiforratlansága ellenére is működőképesebb alternatíva, mint a tradícionális jogértelmezés. A web-es közeg a kultúraközvetítés számtalan új formáját tette lehetővé, egyre újabb és újabb csatornák nyílnak, a technológia még csak most kezd igazán ébredezni. Az interaktivitás olyan területekre is behatol, ahova eddig még a képzeletünk sem tudott, és a kultúraközvetítés elválaszthatatlan lesz a kultúraalkotástól, a reprodukció a kreációtól. A play egyben rec is (nemcsak saját magam, hanem mások számára is), és ki mondja majd meg, hogy mi az enyém, mi a tiéd, és mi az övé?

 

            A mamutok biztosan nem. Azok majd nyomkodják a cd-t az ipod-jukba, és baromira nem fogják érteni, hogy miért nem működik.