Utolsó kommentek

  • Kurt úrfi teutonordikus vezértroll: @Ekrü: Csakhogy te is szopni fogsz, bármi bajod van, mert a covidosokkal túlterhelt eü nem fog tud... (2020.10.11. 07:41) Nem tudósnak való vidék
  • Ménár Atya: @kvadrillio: Az agyevő amőbák anonim szűrésén kiderült, hogy nincs hím sem nőstény, egyszerűen a z... (2020.10.08. 17:29) Nem tudósnak való vidék
  • / yossarian /: @kvadrillio: offtopik, ezt ne folytasd! (2020.10.08. 15:29) Nem tudósnak való vidék
  • / yossarian /: @Ekrü: "a lakosság nagy többségére nézve még csak nem is veszélyes." Ez egyszerűen nem igaz. Kérde... (2020.10.08. 15:27) Nem tudósnak való vidék
  • / yossarian /: @Ekrü: Oké, akkor legyünk világosak: szoros kontaktokról beszélünk. Ahogy mindenki a járvány kezde... (2020.10.08. 15:25) Nem tudósnak való vidék
  • Utolsó 20

Címkék

Háború és béke a sajtószabadság cellájában

2017.01.13. 06:19 :: / yossarian /

 

Azt pontosan lehetett előre tudni, hogy a fideszes hatalomgyakorlás nem tapintatos portörlés lesz, inkább buldózerrel szedik szét a házat, felzabálnak mindent, nem adnak levegőt. Erre készülni kellett volna, ettől függetlenül a halálhörgés és sikolyok övezte pánik legitim jelenség, már csak ha az életösztön felől is közelítjük meg, ugyanakkor a probléma maga a struktúra, a szellemi értékteremtés, ha úgy tetszik, az elméleti értelmiség társadalmi létszükségletei.


Eleve a jobb-bal osztottság, és az ezen kívüli tér nemlétezése beszűküléshez vezet, amiből aztán a véleményvezérek megjelenése és a diskurzusok limitált száma még beltenyészetet is létrehoz, így kerülnek aztán egyes témák hosszú időre csapdába, mondjuk a liberális gondolatiság képtelen megbarátkozni a cigánybűnözés kifejezés mögött rejlő valódi tartalommal. De ha már ilyen az emberi természet, hogy nélkülözhetetlen számára a falka társasága, szép nagy eszmék, megfoghatatlan elvek ernyője alá gyűlve lépnek pályára a csapatok, konzervatív-keresztény, szociáldemokrata, nemzetvédő kurucos, legalább lennének pengék, amikor a világ folyásáról kérdezik őket. Ehhez képest nagy általánosságban elmondható, hogy a rendszerváltás utáni két-három évtized a jobboldalon nem kifejezetten az intellektuális magaslatok meghódításáról szólt, a baloldalon meg folyamatos eltompulást, életlenséget, elfáradást lehetett észrevenni, elment mellettük az idő, meglassultak, avassá, korszerűtlenné váltak.
Nem feltétlenül ezért, de hiányzik a felismerés, a rendszerszintű szemlélet, hogy mi a valódi oka annak az egzisztenciális függésnek, ami ilyen válsághelyzetekben feslik föl igazán, és az első reflexet - az ellenség elátkozását - csak nem akarja követni a második, hogy egyáltalán ez a kiszolgáltatott állapot hogyan jöhetett létre?

Forrás: mandiner.hu


Az elmúlt hetekben három ilyen történet is felszínre került (a negyediket talán most készíti elő Németh Szilárd, de lehet, hogy csupán szofisztikáltan Sorosozott egyet), ezekből valószínűleg a közvélemény előtt a hazai médiaviszonyokra vonatkozó a részleteiben leginkább ismert. Megfojtották az utolsó országos kereskedelmi rádióadót, kivégezték a Népszabadságot, bekebeleztek szinte minden megyei napilapot, szorosabb pórázra fogták az eddig is akolon belüli Echo tv-t, átfordították az Origót, illetve az eleve tahónak született 888-al turmixolták össze a Tényeket, a TV2 híradóját. A szakmaiságot kár is lenne számonkérni a közszolgálati televízióból korábban már vinnyogó szobakutyát gyurmázó társaságon, hasaltak el már eleget ahhoz, hogy tudatosuljon bennük, milyen fontos a médiaháttér. A lojalitást persze kissé túlhajtották, émelyegtetően ömlik a propaganda, bő nyállal csattognak a szolgai mozdulatokra edzett állkapcsok, szóval itt még vár rájuk a belátás, hogy a kevesebb több. Mint ahogy Erdélyben is rá kellett döbbenniük pár éves hiábavaló alattomos furkálódás után, hogy az RMDSZ-t kivéreztetni nem, megvenni annál inkább tudják, árukapcsolásként pedig vele együtt einstandolják az ottani magyar nyelvű sajtót is. Nem kevésbé mérgező, mint amikor kockáztatták az erdélyi magyarság politikai képviseletét. Végül az itthoni írószervezetek fogyókúrás közétkeztetése, miközben egy frissen gründolt baráti vállalkozást gyomorrontásig tömnek ki.
A törekvés mindhárom esetben ugyanaz, a saját hangon kívül minden más elnémítása, a teljes kontroll. A ma már szinte romantikusan megszépülő emlék, az első Orbán-kormány idején ezt egész pályás letámadásnak nevezték, beteljesülésére viszont várniuk kellett a kétszer kétharmadig. Gesztus gyakorlatilag nincs, a zsákmány nyakát átharapják, a szorításból senki sem menekülhet. Aki nincs velünk, az ellenünk, a nem saját kutyánk kölyke még kegyelemkenyeret sem kap. Csak olyan sajtót támogatunk, amelyik nekünk dalol, csak olyan írószervezetet, amelyik gondolatait a megfelelő mederben tarthatjuk. Nem is olyan nehéz, hiszen mi osztjuk oda is a lét, így megkérjük a nem olyan rég még büdösnek nyilvánított újdonsült székely politikus barátainkat is, hogy morzsálják le észrevétlenül a kinti másként gondolkodó szellemi műhelyeket, és ezzel az egész folyamattal még nem is az a legnagyobb baj, hogy bár pragmatikus, de erkölcsileg vállalhatatlan, hanem a szabad gondolkodás elleni merénylet önmaga, a primitív egysíkúság diadala. Győzni és uralkodni csak silányságával tud, és nemcsak ellenfelei kezét szíjazza le, de szinte észrevétlenül saját magát is provinciális börtönébe zárja.

Forrás:444.hu


Aránylag könnyű dolguk van, mert kezükben a zsarolási potenciál, a szellemi munkavégzésnek ugyanis elég érzékeny pontja az anyagi megtérülés, illetve annak hiánya. Alapvetően három, vagy inkább két és fél útja van ennek: vagy megél a termék a piacról, vagy pedig folyamatosan injekciózzák. A fecskendő kezelője lehet maga az állam, de egy tehetős üzletember is, ám az is igaz, hogy nálunk a kettő szinte majdnem ugyanaz.
Az üzleti jövedelmezőség göröngyös, csak kevesek által taposható út, bármennyire is merne valaki nagyot álmodni. Összességében egy 9-14 milliós nyelvi közösségről beszélünk, ahol még az ócska rágóguminak, egy bulvárlapnak is nehéz akkora placcot találni, hogy prosperáljon, hát még Babarczy Eszternek, netán Krasznahorkainak. A globális piac az igazán ínycsiklandozó torta, de abba számos okból nehéz beleharapni, mekkora privilégium az angolszászoknak, hogy már eleve ekkorára nőhettek, és ennyire jól menedzselhették saját nyelvüket (vele együtt kultúrájukat is). Nem minden juttatható ki oda ugyanis, a Heti Válaszból sohasem lesz Forbes, a Tizedesből Kelly hősei, Bordás őrnagyból Jack Bauer. Van az a szegmens, ami működhet, Yonderboi zenéi, Tarr Béla filmjei, de ehhez - azon túl, hogy beleköthetetlen minőséget követel meg az alkotótól - irtózatos anyagi befektetés, marketing szükséges, hogy ne csak a szűk szakmai elismeréseket zsebelje be, hanem pénzt is fialjon. Ugyanakkor ennek a hátrányos helyzetnek van egy derűsebb fonákoldala is, merthogy a sas nem kapkod legyek után, így a kimeneti oldalra is kevesebb figyelem hárul, ezért virágozhat itthon a p2p torrentszcéna, nem igazán foglalkoznak a kieső bevételekkel és szerzői jogokkal ezek a nagy cégek, többe kerülne a leves, mint a hús, ezért aztán egyszerű az ingyenes hozzáférésünk a nemzetközi kulturális tartalmakhoz.
Az állam csecsén lógni nem idilli állapot, sok esetben mégis elkerülhetetlen. Az alapfilozófia ugye az lenne, hogy az adófizetői bevételeket újraelosztó állam kiegyensúlyoz, kompenzál, kicsit igazságosabbá tesz, mert - miközben ebben van az értéke - a ponyvánál már egy polccal magasabban lévő kultúra sem könnyíti meg a befogadást, ezért csak körülményesen tud maga mellé verbuválni néptömegeket, koldusbotra jutna külső segítség nélkül. Ebben a támogatói kapcsolatban nem lenne szabad megjelennie a kvalitáson túl más szempontoknak, az átpolitizáltság már csipetnyi dózisban is árt. Ezt a fűszert ugyanakkor egy üzleti befektető tulajdonosként az íróasztalán tarthatja, ha kellő ízléssel használja, akkor nem feltétlenül sínyli meg a produktum, elvégre saját pénzén olyan terméket hoz létre, amiben maga is hisz, amit maga is vall. Ez egy fontos differenciálás, és nem csak az állami hirdetések, vagy a kormányközeli cégek bevásárlásai szúrnak szemet, de a korábbi politikai kurzusok gazdasági potentátjai is csak áttéttelesen vitték saját bőrüket vásárra, a meggazdagodásukhoz jelentékeny módon járultak hozzá az állammal való üzelmeik.

Forrás: zoldhirado.hu


Mint a pofon tehát, és az 2010-el meg is érkezett, Őszöd után tulajdonképpen nem volt kérdés. Azt meg Simicska nélkül is lehetett tudni, hogy ezek igazi gecik, három évük lett volna felkészülni az apokalipszisre, ha már korábban nem kezdték el felhalmozni az elemózsiát, most meg megy a sírás. Puch - az a bizonyos egyik üzelmes - megment egy napilapot, imitt van még egy tévé, amott egy rádió, portál is akad, ha nem is üszkös romok, de háborúhoz kevés. Némi hadtáp a családi viszály miatt gerébkedő oligarcha médiafelületeinek átpozícionálása - nem mellesleg a most ide szerződők hogyan számolnak el magukban azzal, hogy abból a zsebből kapják a megélhetést, amit eddig hiábavalóan próbáltak transzparenssé tenni, miközben volt okuk rá bőven, illetve ezek után milyen morális alapon kérdőjelezhetnének meg egy esetleges Jobbik-Baloldal együttműködést -, plusz szinte egyedüli külföldi tulajdonként itt maradt egy országos televízió hírmondónak, és a lehetőségek ezzel nagyjából ki is merültek. A politikusi elitjük úgy egy életre kaszálta el magát, új arcok sehol, így váltópárt sehol, fordulatot, felülről újra záporozó áldást tehát hiába is várnának. Nemhogy az erdélyi magyar sajtóra, vagy a szépírók ellehetetlenítésére nem tudnak elegendő figyelmet fordítani, de a határokon belüli médiafelületeiket is csak minden erejüket összeszedve tudják megvédeni.
Virág elvtárs sem nyitna róla vitát, hogy az egyensúly ilyen mértékű megbillenése ártalmas, veszélyes folyamat, melyhez ha hozzácsapjuk a jogállam egyéb attribútumaiba történő belemardosást (amely esetében azért elég nagy szerencse, hogy az EU tagjaiként nem lehet minden elképzelhető merényletet elkövetni, az összes falat lebontani), nem alaptalan az általános aggódás. Csak hát újra és újra korábban megtörtént eseményekhez viszonyítunk, miközben a világ már továbblépett, és amikor a sajtószabadság féltése kapcsán lapok bezúzását, meg cenzúrát vízionálunk, még mindig a huszadik században tartózkodunk.
Értelemszerű, hogy az állami agymosás ennyire bugyuta mivolta csak a legostobábbaknak és az elkötelezett szavazóknak - e két tábor ha részben fedi is egymást, nem feltétlenül egy és ugyanaz - nem üti ki a biztosítékot, ezúttal tényleg sikerült a fiúknak megtalálni a gödör alját.

Forrás:mno.hu

Másrészt - és az elkötelezettek is gyakran esnek abba a hibába, hogy aki nem tapsol, azt besorolják a másik csapatba - a hatalomellenesség nem jelenti egyben a másik csapat iránti szimpátiát is (ez rossz hír a másik csapatnak, jó hír nekünk), vagyis a hatalom iránt ellenérzéseket táplálók mindig többen vannak, mint akik az épp vesztes csapatban játszanak. Ez politikai síkon közvetlenül nem váltható győzelemre, viszont egy erős közutálatnak örvendő hatalom esetében elég komoly hatalomellenes potenciál halmozódik fel, akik ha szavazni nem is, de olvasni, tájékozódni, véleményt formálni mindenképpen fognak, tehát nyit a piac, el lehet adni a hatalomellenes terméket, lesz közönsége, hallgatói, nézői, olvasói. Máris van egy lábunk.
A sajtó természetétől fogva ellenzéki, hatalomellenőrző figyelőszolgálat, de mivel egyben szellemi termék is, a kifejtett, és rá is vonatkozó gazdasági törvényszerűségek következtében deformálódhat, a legundorítóbb betegsége kétségtelenül az öncenzúra, elfekélyesedett állapotában a szervilitás. Ugyanakkor a befogadóban még mindig ott ennek az éthosznak az illúziója, a hatalomellenes identitás ösztönösen rá is talál a megfelelő forrásaira, amelyek többé-kevésbé egészségesek is azáltal, hogy igyekeznek ennek a hatalomellenőrző funkciónak megfelelni. A rémkép mindenesetre az, hogy ezek a források elapadnak, újak nem fakadnak, elszomjazik az emberiség, legalábbis annak magyar nyelvű populációja. Ezek a hipotézisek elsiklanak a technológiai változások, a hagyományos médiaplatformokon túli hírközvetítő mechanizmusok mellett, és elfelejtik, hogy a magyar társadalom okosabb talán ugyan nem, de az információk eddigi elérhetősége miatt is öntudatra ébredtebb, mint akár a fehérorosz, vagy mondjuk a török. Egy felvilágosultabb, euroatlanti kultúrkörhöz tartozó országot ma már nem lehet úgy leuralni, a régi módszerekkel, kvázi kádári propagandával homályban tartani. A habonyi kommunikációs kézikönyv sem ismer mást, szóval hiába ad doorstep tanácsokat az újhullámos ficsúr, ez a gumi mindig ereszteni fog.

Forrás: valasz.hu

A hírgyártás maga viszont drága mulatság, nem véletlen, hogy a ma már kormányszolgálatba állt TV2, és az éthosznak megfelelő viselkedési formára rátalált RTL jó tíz éve még szabadulni igyekezett a híradókészítés médiatörvényi kötelezettségétől. A hír megtermelése, tehát felkutatása, szerkesztése, kontextusba helyezése munka- és tőkeigényes folyamat, ezt valóban korlátozza egy autoriter politikai rendszer presszingje, de teljesen megsemmisíteni a hatalomelleneség jelenléte miatt sohasem tudja. Ahhoz diktatúra kellene, szolgálatába állított erőszakszervezetekkel, amire ha lenne is - valószínűleg nincs - törekvés, az európai államszövetség keretein belül nem élne meg.
Táncsics már szabadlábon, megmosolyogtatóan naiv és együgyű az eszmény irányában megnyilvánuló szimpla féltés, hiszen az euroatlanti civilizációban alapvető joggá nemesedett vívmányról beszélünk, amelyet fenyegetni, ütni-verni, éheztetni ugyan lehet, nem is esik neki jól, de megsemmisíteni, elpusztítani a társadalmi rend lebontása nélkül keresztülvihetetlen. A rendszerkritika addig is utat tör magának, tudósít az erdélyi magyar értelmiség kukoricára térdepeltetéséről, a magyarországi írószervezetek Aczélos állami dotációjáról, kisvasútról és megannyi stadionról, élni és működni fog, elvegetál, és talán valamelyik üres pillanatában elmorfondíroz, hogy valójában nem a krízis a baj, hanem az odavezető út, a strukturális működése, amely békeidőben is sarokba szorítja, megalázkodásra és kompromisszumokra kényszeríti, gazdaságilag kiszolgáltatja a sajtó- és alkotói szabadságot.

4 komment

Címkék: média vélemény politika közéledt

A bejegyzés trackback címe:

https://yossarian.blog.hu/api/trackback/id/tr7112121949

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Halál kamionja mindenkit elgázol 2017.01.13. 13:17:18

Már késő Soros apanázsért jelentkezni, ma ez csak a huszadik ebben a témában ami címlapos lett.

ki korán kel aranyat lel

libsi nóta bárki unja 2017.01.13. 14:08:26

"Megfojtották az utolsó országos kereskedelmi rádióadót, kivégezték a Népszabadságot, bekebeleztek szinte minden megyei napilapot, szorosabb pórázra fogták az eddig is akolon belüli Echo tv-t, átfordították az Origót, "

Én meg már évek óta azt hiszem, hogy nincs szabad sajtó Magyarországon. De most már világos hogy kétszer is ki lehet végezni ugyanazt, ha a libsi úgy akarja

libsi nóta bárki unja 2017.01.13. 14:11:55

"a szellemi munkavégzésnek ugyanis elég érzékeny pontja az anyagi megtérülés, illetve annak hiánya."

Mi van, nem fizet a Soros bácsi? Még a sajátjait is átveri a vén agyafúrt

Ballib cenzúrázók réme 21 2017.01.13. 14:58:40

Azt szeretem a legjobban, hogy elolvashatatlan hosszúságú siránkozást ír a Gyucrsnyista bérblogger a sajtószabadság hiányáról, miközben a legolvasottabb internetes újság (Index), és a legnézettebb ellenzéki csatorna (RTL) gyakorlatilag a kormányellenes gyűlöletkeltő fikacunamit gyártó Soros bérencek kezén van.

Azaz még sok víznek kell lefolyni ahoz, hogy a jobboldal / baloldal médiaegyensúly kialakuljon, mert a ballib véleménydiktatúra szerencsétlenségünkre még ma is rohasztja a nemzeti identitástudatot, erőszakolja ránk a migránsokat, és a polkorrektség jegyében tilos gyerekt szülni, házasodni, valamint kereszténynek lenni bűn.

SOHA TÖBBET MSZP-GYURCSÁNY DIKTATÚRÁT !
süti beállítások módosítása