Rikító piros zakóban megbotránkozni még akkor is groteszk, ha a hatvanon felüli életkor és az átlag élettempó oppozíciója sokkal több lehetőséget teremt manapság a megbotránkozásra, mint korábban. Hogy gólyatáborban egygatyára, bugyi-melltartóra vetkőzni, szegedi egyetem előtti placcon virgonckodni önmagában mennyire megbotránkoztató, azt mindig az adott kor társadalmi viszonyai döntik el.

Jómagam - bár nem tartom valószínűnek egy ilyen nemcsak gátláslevetkőztető tréningen történő aktív részvételemet - ezen sem megbotránkozni, sem felháborodni nem tudok, mert a fiatalságnak örülni sokféleképpen lehet, és a sokféleképpségnek a radikális irányzatai a fiatalsággal úgyis tovaröppennek majd. Szögények, majd kinövik. És ha éppen nem, akkor mi van?

Rikító piros zakó viszont felháborodik a dolgon, orgiát rajzol az egyébként valószínűleg nem is kicsit irigykedő énje a tudás szent oltárára, és követeli az egyetem nyilvános esdeklését. Az egyetem pedig ha maga is úgy gondolja, vagy sokan panaszkodnak rá, akkor majd elszégyelli magát, jövőre a Moulin Rouge-ba szervez gólyabált, vagy penitenciáját leróandó engesztelő ének- és versmondó körutat a környék öregotthonaiba.

Szemrehányást ettől függetlenül Rikító piros zakónak nem tehetünk. Az öltözék ugyan ennek makacsul ellentmond, de a generációs szakadék megköveteli a folyamatos megbotránkozást, és én kíváncsiam várom különbejáratú rikító piros zakós korszakomat, amikor kedvemet állandó háborodások és botránkozások fogják dúlni. Teljesen jogosan.

 

Ötvenes néni csámcsog magában a fejét csóválva a Story magazin, Ómolnár kisgazda pályafutása és Torgyán seggének tükörpolírja melletti főalkotása (ilyen életművet én talán még az ellenségemnek se...) bibliai betűibe beletemetkezve. Hofi-parafrázis, kissé módosítva: na, ma ki dugott?

Illetve ki vett bugylibicskát Barbadoson? Ki evett romlott szalontüdőt ebédre? Kinek gyémánt berakásos a fogkeféje, vagy pácolt fenyő a wc-ülőkéje? Kinek volt pedofil a nagypapája (ha nincs, akkor hazudunk egyet), kinek volt és lesz nehéz gyermekkora, kinek van meztelenkedhetnékje, kinek van és kinek nincsen kedve?

Mert erre iszik a tisztelt vendég.

Napóleon mondja külügyi mindenesének egy életrajzi filmben: "Talleyrand, maga egy szar. Selyempapírba csomagolt szar."

Néni, van egy rossz hírem. Maga egy Talleyrand.

Ómolnár is az, csak ő megélhetési. A megélhetési abban más (nem különb, csak más), mint a közönséges, hogy ő csomagol.

Néni meg megeszi. Aztán meg csodálkozik, hogyha kinyitja a száját, akkor dől belőle. Kegyesen hülyeségnek nevezzük, de egyébként szar.

Néni, maga meg így lesz Talleyrand.

 

Összegyűlt a kétszázezer, és mostmár akár meg is lehet kérdezni, hogy kívánjuk-e számlaadásra kényszeríteni a költségtérítés intézményével az éhhaláltól éppen csak megmentett országgyűlési képviselőinket? Hát a büdös francokat. Ezek itt évek óta papolnak a gazdaság kifehérítéséről, mi meg sehogy sem akarunk fehéredni, erre most ők kezdjék el? Még mit nem...

Egyébként sem értem, ebbe a "fehérítés" szóba még egyetlen jogvédő szervezet sem kötött bele? Hogy ez milyen fasisztoid politikai kezdeményezés? Egy neorasszista ideológia, gazdasági apartheid? Mohácsi Viktória, Nelson Mandela, a Dalai Láma miért nem tiltakozik, rohan Brüsszelbe-Strasbourgba, botránkozik meg? Ice-T miért nem fogja a revolverét, vagy ír egy számot motherfucker gyurcsány címmel? Ez az egész egyszerűen tűrhetetlen.

Akárhogy is, az a világ szégyene lesz, ha erről nekünk népszavaznunk kell. Ha maguktól nem jöttek rá eddig, vagy nem jönnek rá addig, hogy fejétől bűzlik a hal. Kicsit sarkosan fogalmazva, tényleg népszavazással kell eldönteni, hogy a képviselők kötelesek-e a törvényt betartani?

Mert ha nem, akkor engedjük meg, hogy gyilkolhassanak is. Miért ne? Félmunkát ne végezzünk, akkor már teljhatalmat nekik! Diktatúra fullfrontal, és akkor a pofont egyenesen ide a pacekba kapod, még fel is készülhetsz rá, nem pedig hátulról nyomnak egy tockost, amikor nem is számítasz rá.

 

Dehát a pofon - akár elölről, akár hátulról jön - azért mégiscsak kegyetlen dolog, valahogy mindenképp el kellene kerülni. Első lépésként mondjuk számlát ad politikus, konvektorszerelő, taxisofőr, és ezért nem vár egymilliós nyereményt röhejes számlalottó játékokon, mert belátja: ezt nem a pénzért, hanem a tisztességéért teszi. Aztán mondjuk következő lépésként nemet mond, amikor a szülészeten, forgalmi ellenőrzéskor, közbeszerzési pályázaton zsebből zsebbe kellene vándoroltatni a pénzt. Kicsit tántorog, kicsit tétovázik, de elindul egy egyenes úton, kihúzza magát, és egy idő után azt veszi észre, hogy bár látja maga körül a kiskapukat, de nem kívánkozik oda, mert így kiegyenesedve át sem férne rajtuk.

Hiszen most az egész ország Talleyrand. És ezen háborogni, megbotránkozni, hüledezni ha tudunk is, nem tesszük akkora átéléssel, mint a Néni, és nem tesszük olyan erkölcsi magaslatról, mint a Rikító piros zakó.

A hatásfokot nem is firtatnám, hiszen a modern tömegdemokrácia a politikai-társadalmi szerveződések olyan csúcsorganizmusa, amely szinte lehetetlenné teszi, elfojtja, eszköztelenné teszi a hatalmi erőviszonyok jogos megváltoztatásának szándékát, mikor arra pedig elvárás és kényszer jelentkezne bőven. Túlléptünk a forradalmak korán, ebben a rendszerben a lázadást is becsatornázta magának a hedonizmus, élvezeti cikk lett belőle. A közéletbe történő beleszólás négyévenkénti, és a cserépszavazás metódusát megtartó, de egyszemélyre lebontott jelentőségét tekintve a bolhafingig elcsökevényesedett népi társasjátékát aktív és felelősségteljes állampolgári jognak tekinteni egetverő cinizmus. Ez is egyfajta Talleyrand, ez is selyempapírba van csomagolva, ez is szaglik messziről.

Mi viszont foglalkozzunk egyelőre csak a miénkkel, mert a miénk nemcsak büdös, de hasmenéses is. És ennek a közegnek ugyanúgy megvan a maga Ómolnárja és a maga Nénije. Ómolnár itt a keresztségben az Orbán, Gyurcsány, Kuncze, Dávid, Semjén, Fodor, Kóka, Szilvásy...nevet, neveket kapta, a Néni meg a négyévente cserépszavazó istenadta.

És kedves Néni, van egy rossz hírem. Itt is azt a nótát húzzák, amire iszik a tisztelt vendég.

Tehát Gyurcsány, Orbán, Kuncze és a többi mind, ezek a szörnyszülöttek kivétel nélkül az Ön gyermekei. Igen, itt mindenki potenciális Frankenstein doktor, és bár a négyévenkénti vizitlehetőséget lefitymáltam, azért a vajúdásban mindenki részt vesz, a kreatúra géntérképe mindenki dns-ét tartalmazza, és ha ebbe az államcsőd van belekódolva, akkor ezek az államcsőd felé, abba bele vezetnek minket.

Erre iszik a tisztelt vendég, aztán alkoholmérgezés.

De a gyomormosás után talán a hasmenéses állapot is megszűnik. Viszont addig is népszavazás, képviselőválasztás után annyi szavazócédulát szeretnék látni egy hatalmas "Anyád" felirattal - vastagon, zsírkrétával kihúzva -, amennyi szavazásra jogosult állampolgár van széles e hazában. Gusztus, vérmérséklet, vallási neveltetés függvényében lehet díszíteni a "kurva" jelzővel, és/vagy a "bazdmeg" közvetlen, ám cseppet sem baráti igeösszetétellel.

És ezen is meg lehet botránkozni, fel lehet háborodni. Ízlés dolga. Ez is.