yossarian

Nyitott kabátban – mert így elegáns, bár hülye – nekifeszülök. Nem is értem, hogy még eddig nem vetette fel senki, hiszen olyan kézenfekvő, és ahogy dacosan vitorlázok tovább szélesre tárt kabátszárnyaimmal, az emberiség egyik legnagyobb mulasztásának gondolom. Fent vagyunk a Holdon, az interneten, és olykor a plafonon, de…miért nem fűtik az utcákat? Már rég túl lennénk a klímaváltozáson, ezen a nagy traumán, mert vagy megfőttünk volna, vagy kivédtük volna a Földnek jogosan megítélt tizenegyest. Így viszont életem nem elhanyagolható részét a kabát fel-, illetve levételével kell töltenem, amit ha rávetítek az egészre, kiderül, a megcélzott, és géntechnológiailag igazolható 127 évemből legalább egy teljes napot töltök el felsőruházati tuningommal. Micsoda pazarlás…

Persze az is megoldás, ha az utcák beköltöznek a házakba, élmény- és kalandtúra rangra emelkedik a hipóvásárlás. A plázákban fűtenek is, mert hát tundrakesztyűben kissé nehézkes vásárolni, így bemenekülök a legközelebbibe. Rágó, zsebkendő, pisi, de a fontossági sorrend gyorsan újrarendezi a tétellistát. Így lesznek az utolsókból elsők. Be a földszintibe, és mivel nekem már karácsonykor szürreális élmény volt a Jingle Bells-re brunyálni, így eleve óvattal közelítem meg a műveleti területet. Félelmem nem alaptalan, amint épp a munka dandárjába kezdenék, a húrok közé csap a rezesbanda. A menü nem is rossz, U2 - Even better than real thing, de azért megbicsaklik a csapolási folyamat, amint felhangzik az első taktus. Hogy piszoár elengedhetetlen tartozékává a hangszóró, ürítési szokásaink hangulatjavító intézkedésévé a táncdalfesztivál hogyan válhatott, kinek a pihent buksijából pattant ki a megváltó ötlet, és hogy az utcák fűtéséig miért nem volt képes eljutni innovatív reformszelleme? Megfoghatatlan. Adózva az ismeretlenül is nagy művész emlékének, elhatározom, hogy tiszteletem jeléül a szám közepén érkező The Edge szólóra léggitározok egyet, csak maradjon még elég fáradtolaj a rendszerben, ha már pezsgősüveget sem a természet, sem én magam nem szereltem magamra alaptartozéknak. Végül a mellékhelyiség növekvő népsűrűsége, az ennek hatására belőlem kibújó ösztönös szégyenérzet, hirtelen lámpaláz, na meg persze a jó neveltetésem hatására elmarad a produkció. Az időközben betévedt embertársaim szerencséjére. Vagy szerencsétlenségére.

A kézmosás egyben komplett alváztisztítás is. A csap szereti, ha Niagarának becézik, fürdés nélkül nem lehet otthagyni. A kézszárítóval igyekszem a fűtetlen utca okozta sérüléseket lekezelni, a megolvadt hópelyheket az enyészetbe párologtatni, de valahogy nem akarnak a fúvókák ráizgulni a hajhagymáimra. Meg sem lepődöm, elátkozott hely ez egy elátkozott napon, dezertálok innen az újabb sorscsapások elől.

Rágó és zsebkendő, irány az élelmiszerosztály. Régebben ABC vagy bolt, tájszólással bót, ma Spar, tájszólással szupermarket. Mindegy is, csak rágni tudjak, meg tamponálni a látogatás után. Fülesemmel bedugaszolva a hallójáratom, egy rádióműsorral meg az értelmem. Araszolok a sorok között, mindenféle logika nélkül, random betévedve hol egyikbe, hol másikba. Néha-néha jut el egy-egy kép a valóságból hozzám, szardínia olajban, áfonyás joghurt, 20 deka párizsi szeletelve, margitszigeti, pilótakeksz, vizes zsemle, áfonyás joghurt, ez már volt, heineken dobozos, túrós batyu, fél szál csabai kolbász, kínai ananászbefőtt, őrölt tönkölyliszt, bontott csirke, áfonyás joghurt, ez már megin’ itt van, kolozsvári füstölt, almás kocka, vizes zsemle, még mindig az, de mitől az, pepsi, chio, áfonyás joghurt, mennyi terem ebből errefelé…, kínai ananászbefőtt, ezek is sokan vannak, borsodi, soproni, túró rudi, orbit, nem ezt keresem?, műbeles sertésvirsli, dobozos jégkrém, pálcikás nyalóka, angol teafű…Őrült körforgás, de az éterben tán Tölgyessy, vagy az is lehet, hogy a Török politikaelemez, én pedig egy-két-há-négy, egy-két-há-négy, szteppelek a minél jobb vételért, Flatley hozzám képest botlábú sáska. Fura látványt nyújthatok, de kizökkenteni ebből a már-már katatón örökmozgásból semmi sem tud. Azazhogy mégis, áfonyás joghurt, finom rétesliszt, meggyes rétes, macskanyelv, push-up melltartó…Vágó úr, hol járunk? Ez még mindig ugyanaz a büfé? Spar Magyarország, élelmiszerbolt-hálózat? Kicsit nehezen kötök át. Mindennapi betevőnket add meg nekünk, ó Uram, és a vezérigazgató meghallotta. Jó, hát a lényeget kifelejtette belőle, de a csomagolás már ott van a polcokon: tartalomhoz a forma. Ami meg hiányzik, azt képzeld bele!

Gyorsan összeszedem magam, és a szükséges stuffokat. Rágó a szájba, zsebkendő zsebbe. Itt minden a helyére kerül. Rend a lelke mindennek. Hideg az utcákon, U2 a fülesben, szar a wécében.

 

És a hetedik napon megpihent.