yossarian

Cirkuszt és kenyeret, értem én. De ha ez így megy tovább, akkor hamarosan kenyér itt nem lesz, csak cirkusz.

Mert hát úgy mellesleg, mit keres a pénzügyi-gazdasági gyorsreagálású hadtestben a Legfelsőbb Bíróság elnöke, vagy az Alkotmánybíróság prominense??? Ráadásul, az előre megfabrikált beszédek műfajának hatékonysága minimum megkérdőjelezhető, 15-20 felszólaló esetében pedig egyenesen elhanyagolható. Ezzel szemben mondjuk egy vitának van íve, hajlik ide-oda, és ha kacskaringózva is, de legalább eljut valahova. Mennybe vagy pokolba – az ebből a szempontból teljesen mindegy.

Szóval eleve nem számítottam másra, mint a szokásos szartaposásra. Elhangzik sok világfordító – és épp ezért semmit sem érő – okosság, elfogy néhány vajas pogácsa, gazdagabb lesz az egyik városszéli hulladékégető néhány üres ásványvizes palackkal – ami ennek a tanácskozásnak az egyetlen tárgyiasult pozitív gazdasági eredményét jelenti -, és nagyjából ennyi. Hétfőn aztán megint zuhanórepülnek majd a részvények, az eurót lassan-lassan 300 forinton jegyzik, és a magyar államkötvényekért továbbra sem kapkodnak kézzel-lábbal.

De hogy ebből, egy ország halálugrásából reality-showt csináljunk? Hát ekkora bulit még a BBC is sárga irigységgel néz majd, és inkább bedöntik Anglia nemzetgazdaságát, hogy utánunk csinálhassák. Végre mi adunk el külföldre műsorlicenszet, és ők meg vesznek. Persze közben nyakunkat törjük, de kit érdekel?

Mert nyilván nem lesz ez az egész napos műsorfolyam megint egy kommunikációs egomaszturbáció, nyilván nem öli meg a tartalmat a szereplésből adódóan a médiamegfelelési kényszer. Nyilván nem esnek egymás torkának a pártok, kihasználva az egész napos főműsoridőt. Nyilván van esély bármilyen konszenzusra, a kifele vezető csapáson tett első lépésekre. Nyilván nem erre lettek eredetileg kitalálva az országgyűlés költségvetési-gazdasági bizottságai. Nyilván a nép egyszerű embere majd elismerően és értőn bólogat, amikor egy pénzügyi szakember a GDP-indexált államkötvények precíziós lehetőségeiről beszél, hiszen ez az ország nemcsak tízmillió szövetségi kapitány, de ugyanennyi potenciális pénzügyminiszter-jelölt hazája is. Nyilván logikus azokat a konkrét pénzügyi lépéseket az egész világ előtt megbeszélni, amiknek titokban tartása azok eredményességének kritériuma lenne.

Nyilván érdemes lehet visszatérni erre a témára és a sok nyilvánra a médiaperformansz után.

Update: [mert lepergett szombat, vasárnap és az apokaliptikus katarzist mellőző hétfő is]

 

Legalább nem mélyítették a sírgödörig, tulajdonképpen már ez is valami. Mert az előzetes jövendölések ugye nem ígértek semmi jót, és ezek nagyjából és egészében be is jöttek: volt itt öncélú, kameraérzékeny, verbálorgiázó politikus, voltak egymást szadistán harapdáló pártok, voltak bambán fotelnyüstölő honpolgárok, az asztalon pedig pogácsa és ásványvíz is akadt. A megegyezés persze elmaradt, mint reklámblokk médiahatósági adásfelfüggesztéskor.

Ellenben volt egy már májusban kasztrált Gyurcsány (kisebbségi kormánnyal a háta mögött valójában tehetetlen puhapöcs), egy agresszív és permanens kampányidiotizmusban szenvedő Orbán (ostoba harcielefánt az aknamezőn), egy csak a rossz génekből barkácsklónozott Orbán (Semjén beszéde egy az egyben ugyanaz volt, csak sokkal rosszabb szónoki attribútumokkal ellátva), volt egy platinaszőkített Jeanne D’Arc (konkrét számokkal és intézkedésekkel egyedül a harcmezőre érkező Dávid Ibolya), és ott volt a pártmeghasonlás óta skizofrén vezetői tudatú szdsz-iker (az iránytűjét rég elvesztő, részegen tántorgó Fodor-Kóka tandem).

Voltak még gyáriparosok, bankárok, szakszervezeti vezetők, nemzeti bank elnökök. És még sokan mások. Ők mondtak okosakat is, igazságot is, konkrétumokat is. Teljesen fölöslegesen.

Merthogy a döntések meghozatala nem rájuk, hanem az előző bekezdésben megcincáltakra marad (ahonnan egyedül Jeanne D’Arc feltámadása volt kellemes és valószínűleg csak rövidtávú, erre az egyszeri alkalomra szóló meglepetés). Ők ezúttal is bizonyítottak. Agyhalott politikai elit és egy pénzügyi válság rémképétől fenyegetett ország. Ideális párosítás.

Miközben a pozitív kicsengésű értékelések a tanácskozás szimbolikus, ellenségeket egy asztalhoz ültető, és ezért balzsamozó hatású, piacnyugtató jellegét emelik ki, ebben látva egyetlen kapaszkodót az eredménytelenséget elpalástolandó. Egység és összefogás.

Pont ennek az ellenkezője igaz.

Egy temetésre is elmennek az egymást gyűlölő rokonok. Ott megtépik egymás ruháját, kurvaanyáznak egy sort, aztán hazamennek.