Bár tízmillió fohász szállt az égig, végül mégsem húzta le a wc-n újszülött óriásbébijét a Tv2. Inkább inkubátorba pakolta egy kis hízókúrára. Én nem láttam ugyan, de sokak szerint igen rút, ráncos, igazi taigetoszi kisded volt, képernyős életre alkalmatlan.
Akárcsak a Tv2 összes eddigi őszi ötlete. Leltározzunk egyet, hisz van miből válogatni: akkorákat taknyolt a csatorna az elmúlt két hónapban, hogy már szégyenkezve nevetjük el magunkat egy-egy újabb nyekkenés láttán, a kötelezően érzett sajnálat és szánalom utoljára Zámbóárpi láttán tört ránk ekkora erővel.
Az első csapás még a nyári, hónaljpállasztó melegben érkezett, amikor is hoztak egy vetélkedőt, műsorvezető nélkül, amit a hosszútávú médiamemóriával rendelkezők a csontmereven lazáskodni próbáló Sváby büfiszagú rosszemlékétől a mai napig megborzongva még talán hálával is fogadtak. A külföldön mérsékelt sikereket elért formátumot a késő délutáni műsorsávban az érthetetlenül megunhatatlan, elnyűhetetlen, az emberi kapcsolatok közhelytárát évek óta fáradhatatlanul felmondogató, eminensen ismételgető Mónika agyonpofozta. Pedig a vetélkedőben is el lehetett volna ökölharcig vinni egy-két vitát, az talán versenyképes lett volna az egyfogú mónika-orkokkal szemben.
Ebben a számban, délutáni háziasszonyizgató talk-show műfajában indították el Joshi Bharat-ot is (aki ha már ennyire bőkezűen bánik a h betűkkel, igazán megpúpozhatta volna vele a j és a t betűt is), de már itt bemajréztak a nagyasszonytól: egy órával előbb rúgdalják ki a rajtkőre, és mire face to face egymásnak mehetnének, a békekövet már rég az öltözőben törölgeti az örömközvetítésben bepárásodott pápaszemét. Amúgy olyan seszíne-seszaga műsor ez, egy megszervezett pedofilbotrányon és Albert Györgyi huszonötödik utolsó interjúján kívül nem igazán tud semmit sem felmutatni.
A kedd estéket frankón izmosra tervezték a Róna utcában. Először is vettek egy szőke, csöcsös Győzikét, kigyógyították Dél-Amerikába, leszerveztek pár másodvonalbeli latin sorozatsztárt (nem mintha ebben a kategóriában létezne egyáltalán elsővonal), előkapartak még egy transzvesztitát is valahonnan, aztán hajrá bulvárország, indulhat a picsapicsogás. De talán túl sok lett a hiszti, túl kevés a cici, vagy az is lehet, hogy a Görög Zitát is alulmúló színészi képességek tettek be, mindenesetre minden idők legidegesítőbb szőkéjét újabban áttoloncolták vasárnap délutánra vinnyogni. Hát ez csöcs.
Botrányt ígértek, nívótlan fikázóműsort kaptunk a 10! esetében. Itt az egyébként jó beszélőkéjű/tollú Fiala és Para-Kovács is elvérzett, a celebvilág szellemi háttérországából érkezett Dukai Regina, Debreczeni Zita páros munkásságáról pedig az irántuk tanúsított könyörületességből kifolyólag inkább nem emlékezünk meg. Az egyetlen pozitívumot a természetesen naiv Bódi Margit kommentárok jelentették. Az átlagemberek világra rácsodálkozása, kadlottkarcsis egyszerűségének bája minimum médiatörténeti pillanat, de legalábbis a kereskedelmi televíziózás elmúlt tíz évének egyetlen valamirevaló momentuma. Ennek ellenére az internetes szlenget képernyőre átültetni kívánó, ezt inkább rosszul, mint jól megvalósító műsort vasárnap estére internálták, ezzel már tényleg a hajnali órákra tolva a „Képírók”-at, az egyedüli értelmes műsorblokkot az egész csatornán, amelyik rendszeresen igényesebb filmeket tűz a műsorára. Hát ez kösz.
Az Aktív világraszóló újítása a két műsorvezető és a súgógépre előre megfontolt szándékkal, aljas indokból felvezetett spontán diskurzusaik voltak. Hát ezek szánalmasabbak lettek, mint a Bp. televízió egész eddigi pályafutása. Ennyire erőltetett egy háromnapos, szorulásos szarás sem lehet, pedig abba belevörösödik az ember tetőtől talpig [no lám, mindig csak úgy mellékesen jön rá az ember a nagy igazságokra, jelen esetben arra, hogy vajon miért nincs tükör a wc-ben?:)]. A stúdió, a díszletek ugyanazok maradtak, csak a szőke lett fekete, a karótnyelt meg kevésbé karótnyelt, talán mert vékonyabb karót nyelt, nem tudom. Állítólag a vállaltan szolidabb témaválasztással nem a leggusztustalanabb bulváriszapban turkálnak, hanem egy réteggel felette, de szerintem még lépegethetnének egyet-kettőt fölfele, mert ez még így is nézhetetlenül poshadt.
Felületesen említést kell tennünk még azokról a műsorokról, amik ugyan nem buktak meg a nézettségi versenyben, de azért egy komolyabb minőségbiztosítási eljárást biztos nem élnének túl.
Az nem igaz, hogy ez az ország nem fáradt még bele ebbe az esztrádműsordömpingbe, ami lassan egy évtizede sújt minket. Táncdalfesztivál minden nap. Megasztár, giganyál meg minden amit nem akartok. Már az öreganyám köténye is danolni tanul itt? Ugyanaz a 70-80 világsláger vegyül a nagyjából ugyanennyi hazai örökzöld méla unalmával. I will allways love you…ja, én meg fuck you…
Stabilan szállítja a nézőközönséget a Hal a tortán, de heti 5-el pörgetve a számlálót hamarosan a honi nettó celebkészlet végére érünk. Kíváncsian várom, hogy elölről kezdik a babgulyásfőzést megint, vagy esetleg az asztalt odahagyva, a gasztronómiai kultúra kifáradása után a szexuális szokások kivesézésével egy új fejezetet nyitnak. Celebeket a falutévébe is!

De igazán kíváncsiak erre a továbbérlelt, puhulni a nyereg alá visszacsempészett xxl-re lehetünk. Egy megújulni képtelen Bagi-Nacsa duó, egy mindig is tehetségtelen és humortalan Irigy hónaljmirigy, az elébb már kellően körbeutált esztrádműsoros keret: hát ebből az alapanyagból, ebből a genetikai predesztinációból tényleg csak egy torz utód születhet.
Hozzátéve még azt a szánalmas, minden lehetséges felületen promotált, elkeseredett kaparást, amivel mindenáron le akarják nyomni a rivális Rtl-t, teljesen érthető az is, hogy miért pirosodtak be imázsváltáskor.

Ég a pofájuk Szégyenpír ez, minek is szépíteni?

Pedig talán nem is lenne olyan bonyolult a recept. A kereskedelmi televíziózás nem minden országban szinonimája az igénytelenségnek, az olcsó áruk fórumának. Nem mindenhol egy elektrosztatizált józsefvárosi piac, kis fröccsöntött műanyag mütyürökkel benépesítve. Ha az Rtl önelégülten röfög az ólban, akkor nem feltétlenül kell mindenki másnak nyakig merülni a moslékban. Nem az egyetlen lehetséges megoldás utánamászni a pocsolyába, azt elegánsan ki is lehet kerülni. Nyugodtan meg lehet próbálni a sokéves átlagnál magasabbra tenni a lécet, hátha sikerül nem rögtön levernünk azt, vagy ha mégis, az eltunyult agytekervényeket legalább lenne miért edzésbe hozni. És akkor nem lenne ok pironkodni, szegénységi bizonyítványt fület-farkat behúzva magyarázni, padlófogás után megszégyenülten elsompolyogni.
De ez most így zakó. Kegyetlen nagy zakó.
XXL-es.

[jelen írás szerzője nem mellesleg szigorúan csak háttértelevíziózik, ezért az esetleges tévedésekért felelősséget nem vállal; tájékozatlansága olyan fokú, hogy a nevek pontos idézéséhez a Révai Nagy Lexikon speciális, celebkiadásához szükségeltetett folyamodnia]