500 kilométert menni 24 óra alatt nem teljesíthetetlen, és nem lehetetlen küldetés

     De ha már ultratávú kerékpározás, akkor nem lehet szó nélkül elmenni a nemrég véget ért RAAM (Race Across America) 2012-es kiírása mellett, ahol 4800 kilométert kell letekerni, és ehhez legfeljebb 12 nap áll rendelkezésre. Amerika nyugati partjáról, át a Sziklás-hegységen, át sok száz mérföldnyi sivatagon, egészen a keleti partig tart ez az őrült futam, és idén két magyar is részt vett rajta. Szőnyi Ferenc egy új fejlesztésű magyar kerékpár, ún. stringbike nyergében a tizennegyedik helyen ért célba, míg Járvás Tamás egészen szenzációs és elképesztő teljesítménnyel az ötödik helyen fejezte be a versenyt, 10 nap és 8 óra alatt végigtekerve ezt az embertelen távot.

      A tejberizsrajongó Tamás (igen, a sokadik nap és kilométer után a szervezet már sok esetben csak ilyen pépes formában képes a táplálékot feldolgozni) eredménye a legjobb eddigi magyar idő a RAAM összes kiírását figyelembe véve. Teljesítményének értékét növeli, hogy sok más versenyzővel ellentétben félig-meddig amatőr státusban készült fel a versenyre, állította össze a háttérországát, szedte össze a segítőit (ő saját magát szerényen csak turistának nevezi), ellentétben a közvetlen riválisaival, akik professzionálisabb eszközparkkal, lehetőségekkel rendelkeztek - elég csak a lakóautót megemlíteni, amiben nyilván kényelmesebben lehet egy éjszakai pihenést eltölteni, mint egy normál kocsiban összezsúfolódva.

    Az első két versenyző alig több mint 8 nap alatt száguldott végig az amerikai kontinensen, és így 23-24 km/h-s átlagsebességet számolhatunk ki a teljes távra, de ebbe már az alvás/pihenés ideje is beleszámít, tehát szimplán csak a tiszta kerékpáron töltött időre ennél jobb értékek jönnének ki. Mondjuk az a napi 3-4 óra adásszünet nem nevezhető egy komplett rekreációs kezelésnek, de hát a RAAM komfortfokozatát tekintve nyilvánvalóan nem tudja ugyanazt nyújtani, mint például egy thaiföldi szextúra. Összesen 42 induló volt egyéniben, amiből természetesen nem is mindenki ért célba. Rétegsport ez, és mint minden szélsőség, periférikus műfaj, kevéssé vonzó a nagy tömegek számára. Itt a szenvedés nem csak ígéret, hanem állandó kísérő. Természetes a fizikai fájdalom permanens jelenléte, és ezt hosszútávon, sok-sok órán, napokon keresztül kell elviselni, nem csak egy-két óra jut a kínból, mint a versenysportok nagy részében. Rokonságban - és minő véletlen, annak is része a kerékpár - az Ironman-versenyekkel, amelyek talán ismertebbek és népszerűbbek is az ultratávú kerékpározásnál, és aminek már szintén megjelentek a még extrémebb, embertelenebb válfajai, a 10-szeres, vagy 20-szoros Ironman-megmérettetések.

     Mi, magyarok szeretjük ezeket a kihívásokat. A fentebb már említett Szőnyi Ferenc két évvel ezelőtt győzött egy 20xIronman versenyen. A mostani RAAM 42 indulójából ketten is magyarok voltak (anyagi okok tartottak itthon egy harmadikat), de a hazai ultrasport legnagyobb figurája, Káldy Attila is részt vett már rajta nem egyszer. Ugyanakkor nálunk sem lehet belebotlani minden kilométerkőnél ilyen megveszekedetten őrült fazonokba, nagyjából 2-300-ra teszem azoknak a számát, akik itthon nagyobb távokban gondolkodnak, és ebbe már beleszámoltam a magamfajta, Káldyékkal egy lapon, napon, de még könyvben sem említhető, botcsinálta hályogkovácsokat is.

     Tamás teljesítményében a felsejlő perspektíva az igazán figyelemreméltó. 33 évesen lett ötödik a jelenleg legbrutálisabbként számon tartott kerékpárosversenyen. Mivel ez nem olyan, mint a szertorna, ahol pubertáskorú lányok bohóckodnak, tehát nem a kamaszok sportja, és általában 40 éves kora után tudja a legjobbját nyújtani benne az ember (fejben kell igazán megérni hozzá, minden ott dől már el ezen a szinten), így ha lát fantáziát még az ultratávú kerékpározásban, és támogatók is látnak fantáziát benne, akkor még ennél is előbbre léphet. Az persze jelentős nehézség, hogy a felfoghatatlan, hétköznapi fejjel értelmezhetetlen számok ellenére az ultratávú kerékpározás nem médiapreferált sportág, nálunk különösen nem, így a továbbiakban sem lesz egyszerű a hátteret megteremtenie a megszállottsága mögé.

      Pedig nagyon komoly potenciál van ebben a srácban, ha ilyen fiatalon, első próbálkozásra ötödik tudott lenni a RAAM-on. Ha olimpiai sportágban indulna, persze már a teljes magyar sportvezetés lesné minden kívánságát, hírportálok naponta hoznák le a cikkeiket róla, celebműsorok tele lennének fogyókúrás tippjeivel…Dehát ez a műfaj, az ultratávozás már csak ilyen: nem komázik senkivel, végtelenül spártai és barátságtalan, magával szemben pedig már-már az elképzelhetetlenig kegyetlen.