Aki a kultúrát félti, csak önmagát félti.
A kultúra egyik legizgalmasabb tulajdonsága, küldetése, hogy másik kultúrával találkozva, érintkezve egy addig soha nem látott, soha el sem képzelt világ jöjjön létre. Kulturális értékeink légmentes izolációja, szögesdróttal történő körbevétele csak értelmetlen és kezelhetetlen fajvédelem, röpke ezerpárszáz év után máris hány nép - görög, római, avar, bolgár, török, német, vagy újabban angolszászok - vére folyik például a mi gulyáslevesünkben. Első szelekció a pragmatizmus, a használhatóság, a második az értékmegőrzés, az emlékezet. Ami ezen a két szűrőn átmegy, kiesik, csupán pusztítanivaló szemét.
Az persze egyáltalán nem mellékes, ha mindehhez egy meglehetősen agresszív termékmenedzsment is járul, ugyanakkor a keresztény kultúrkörnek ugyanúgy megvoltak a maga radikális terrorcsoportjai, dzsihádjai annak idején, sőt, a békés buddhizmus sem maradt érintetlen a fanatizmus bűneitől. Minden vallás ártalmas, és ezt nem ellensúlyozza szociális tevékenységük, de még a teremtett kultúrauniverzumuk sem, sőt, a társadalom egyik legfontosabb szabályozójának, az erkölcsnek a privilégiumát is kár volt a kezükbe adni. Legnagyobb merénylet mégis a gondolati szabadságtól megfosztottság, a lehatárolás, az elme bilincsbe verése. Mindemellett viszont a gyámságra - nem erre, de egy ilyen típusúra - a kevés kivételtől eltekintve talán mindenkinek igen nagy szüksége volt, ám ez újabb törésvonalakat jelent ember és ember között, miközben a konstrukció része a hierarchikus felsőbbrendűség tudata, kizárólagosságának téveszméje is, innen pedig már csak egy lépés a hitetlenek, a gyaurok meggyőzése, ha kell, tűzzel-vassal, öngyilkos terrorral.
Viszont ha nem a vallás, valami különbséget mindig találni fogunk, szőkék a barnák ellen, epiláltak gyűlölik majd a majmok bolygóját, Harry Potteresek a Gyűrűk Urát, mellplasztikázottak a mákos tésztát. Ott van a csoporthoz tartozás szociálpszichológiája, a versengés motivációja, a győzelem akarása, a megsemmisítés filozófiája, összességében a viszály csírája. Ami egyébként valójában egy közösség legfontosabb funkciója, emellett a koherencia alapvető biztosítéka: az ego, az individualizmus, önmagam meggyőződésének visszacsatolása.
A viszály csírája
2016.08.31. 16:50 :: / yossarian /
1 komment
Címkék: gondolatok
A bejegyzés trackback címe:
https://yossarian.blog.hu/api/trackback/id/tr611666372
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek