[ töredékek vannak, mert a lustaságból kitakarózva életjelet adnak; és mert a rengeteg, világot a sarkaiból kiordító gondolat így nem enyészik el a semmiben, de esélyt kap a csírázásra, későbbi szárbaszökkenésére ]
- a káromkodást lehet alpári, és lehet művészi szinten űzni;
betegen bárkiből lehet művész: betegen világot utál, tévedhetetlenül helyezi el a bazdmegeket, köpködi szét az anyjafaszát, kurvázza le az ajtófélfát;
betegen biciklit takarít, a garázs előtt majdnem felbukik a slagban, fogai között szűri a szavakat, anyád gecijét - ami egyrészt biológiai abszurdum, másrészt nem is az -, és 3 másodperc múlva nevet magán és a szituáción, mert olyan jól esett, olyan jó íze volt, és annyira ott volt a helye neki;
betegen tehát ne sípoljál, printelj!
- szotyolázni igazán elegánsan csak a lecsúszott trógerek tudnak; őket felemeli, mindenki mást lealacsonyít a saját csulájában való kotorászás, az értékes tartalom utáni - ujjakat és nyelvet is igénybevevő - élénk vadászat, a nyállal egybetapasztott héjanyag szélnek eresztése (nem lehet mindent a szelektív hulladékgyűjtőkre bízni ugyebár), majd az ennek megtörténtét elégedetten nyugtázó, sajátos aromájú böfögés; erre királyi eleganciával bármelyik szakadt kocsmatöltelék képes, de csak ők, mert olyan tudomány ez, mint más kultúrkörökben a késsel-villával evés fortélyait elsajátítani;
- a kisember hatalomgyakorlási lehetőségei meglehetősen szűkreszabottak; de kitörési pont lehet a lámpás gyalogos átkelőhelyek nyomógombja, ahol egy mozdulattal lehet megálljt parancsolni kilométeres kocsisoroknak; a személyi kultusz érzése ugyan még erős hiányt szenved, mert nem igazán a népszerűségi indexet növelik ezen intézkedések az autós társadalomban, de mivel ez egy elnyomó rendszer szavazati jog nélkül, így nem a rajongótábor növelése a fő cél;
az erő veled van, a tömeg meg ellened, de ők a tehetetlenségi nyomaték...te pedig a rohadék;
hatalmi mámorban elélvezőknek, vagy az egyre növekvő autósforgalom ellen civilszerveződőknek a figyelmét azért felhívnám, hogy az ötlet szabadalmi bejegyzését megfontolás tárgyává teszem;
- a cipészek, kárpitozók, tévészerelők, zoknistoppolók kihalása, a lópatkoló kovácsműhelyekhez hasonlatos eltűnése vajon a kapitalizmus törvényszerűsége, vagy pedig a nyugati demokráciákban is kvázi velünk párhuzamosan zajlott le az a változás, amelynek következtében semmit sem javítunk, mindent kidobunk, újat veszünk, és azt is csak az első szívinfarktusáig, nem pedig a klinikai haláláig nyüstölünk?
- a gyűlölet sokkal egyszerűbb, épp ezért könnyebb érzés, mint a szeretet; feltételnélkülibb, általánosabb, univerzálisabb, és gyorsabban elsajátítható; kimutatása nem feltétlenül hoz minket zavarba, ellentétben a szeretettel, aminek szemérmes mivolta sokszor tántoríthat el a nyílt színvallástól;
az emberi lélek megkonstruálásakor biztosan nem gondoltak erre, az viszont még megfejtetlen rejtély, hogy önfejlesztő képességünk lehetővé teszi-e saját erőnkből upgradelni ember 2.0-ra;
- minden kerékpáros élethosszig szerződött forradalmár...és az élethossz? az egy rugalmasan változó paraméter;
Utolsó kommentek